Az ellenség ezekben a napokban megpróbálta feltérképezni a tűzrendszerünket és kitapogatni a védelem gyenge pontjait, ismétlődően harcfelderítést hajtott végre. Ez általában néhány tankból és páncélozott csapatszállítóból, valamint mintegy ötven gyalogosból álló csoport volt. Ezeket a próbálkozásokat az egyes ütegeink tüze meghiúsította.
Január 6-án a hadtest frontvonalán lévő összes megfigyelőrendszer szokatlanul élénk mozgást észlelt az ellenség közvetlen mögöttes területén. Egy nap alatt mintegy száz autó haladt el a Bodajk és Fehérvárcsurgó felé vezető utakon.
Január 7-én volt a védelmünk ereje tesztelésének első napja. Azt kell mondanom, hogy a hadtest a teljes másfél éves harci élete során még nem került olyan kegyetlen helyzetbe, mint a januári Zámoly környéki védelmi harcokban.
Az ellenség három páncélos hadosztályból, egy magyar lovassági dandárból és gyalogsági egységekből álló erős csoportosulást vetett be ellenünk, akik a hadsereg védelmi sávjának közepén álltunk. Az offenzíva kezdetén élőerőben háromszoros, ágyúkban és aknavetőkben négyszeres, tankokban és önjáró lövegekben hatszoros túlerőben voltak velünk szemben.
9.00-kor az ellenség erős tüzérségi és aknavető tüzet nyitott és támadásba lendült. A 10-15 tankból álló csoportok, gyalogság százaival kísérve, különböző irányokból közelítették meg az 5. hadosztály lövészárkait és a 7. hadosztály balszárnyon lévő ezredét.
- Dricskin jelenti - hallom a 7-esek parancsnokának éles hangját a telefonban. - A tűzcsapást követően tizenegy ellenséges tank gyalogsággal együtt megpróbált áttörni a 29. ezred védelmén a Bicske felé vezető úton. A támadás visszaverve...
Dricskin hadosztálya, a hadtest többi részéhez képest egy kiszögellésben szögben védekezve, a Zámolyt támadó ellenséget fenyegette. Korlátozta a manőverezését, arra kényszerítette a német harckocsizókat, hogy folyamatosan figyeljenek a szárnyukra és a hátukba.
Taktikai szempontból itt megismétlődött az 1941 nyarán a délnyugati fronton fellépő műveleti helyzet. Akkor az 5. hadseregünk, amely a Pripjaty mocsarak oldaláról a német harckocsi csoportot fenyegette, és folyamatosan ellentámadta azt, arra kényszerítette az ellenséges parancsnokságot, hogy késleltesse a Kijev elleni támadást. A német hadosztályok kénytelenek voltak észak felé fordulni és fárasztó ütközetekbe bocsátkozni az 5. hadsereg egységeivel.
Feltételezhető, hogy a hitleristák Zámolynál is azonnal megpróbálják biztosítani a támadó csoport nyitott szárnyát.
A 7. osztály sávjában az egyes tankoknak sikerült áttörniük a peremvonalunkig. A torony nyílásait kinyitva a fasiszták gránátokat próbáltak dobni a lövészárokba. Fedor Bozsko és Andrej Pocsko gárdisták, a tankokhoz közel kerülve, felváltva gránátokat kezdtek hajigálni a nyílásokba. Két jármű semmisült meg ilyen módon. További kettőt Szergejev hadnagy tüzérei közvetlen irányzással lőttek ki.
Ezzel egyidejűleg a hitleristák támadást indítottak az 5. hadosztály teljes frontvonalán, amely Zámoly külterületét fedezte nyugat felől. Körülbelül negyven tank nyomult az ezredeire, bemászva az általunk megtervezett tűzzsákba.
Végül megszólalt a tüzérségünk teljes hangerejével. Oldalazó tüzet lőttek a páncéltörő ágyúk, a tarackok és aknavetők sortüzeket lőttek a Vértes hegység erdős magaslatai mögül. A koncentrált tűz erejétől elnyomva a harckocsi támadás kifulladt.
Azonban egyikünk sem ringatta magát a győzelem illúziójában. A törzstisztek továbbra is keményen és összpontosítva dolgoztak. A tapasztalat azt sugallta, hogy egy visszavert támadás - csak a valódi harc kezdete.
És valóban, az ellenség hamarosan fokozta a támadást. Most már körülbelül húsz tank támadta gyalogsággal Dricskin hadosztályának bal szárnyát és áttört a peremvonalára. De a fasiszták itt nem értek el kézzelfogható eredményeket.
A nap végére tizennégy kilőtt és kiégett tank füstölgött a 7. hadosztály védelmi sávjában. A 29. ezred, erőteljes, ha lehet úgy mondani, páncéltörő hagyományokkal megedzve, ugyanúgy állt helyt ebben a csatában, mint egyszer az ahtyirszki vonalon, majd Cserkasszi alatt.
A nap folyamán az ellenségnek sikerült elfoglalni ötszáz, egyes helyeken akár ezer méternyi lövedékektől szaggatott földet is.
A hadtest tüzér törzse ide, Dricskin ezredeshez, a hegyvidéki területre küldte a hadsereg tartalékból érkező 200. aknavető ezredet.
Ennek a napnak a fő eseményei P. I. Afonyin vezérőrnagy 5. hadosztályának védelmi sávjában játszódtak. A harcrendjét mintegy száz harckocsi és két gyalogezred támadta, melyeket mintegy húsz tüzérségi és aknavető üteg tüzének támogatott.
Az ellenség két nagyobb csoportban mozgott. Legfeljebb húsz páncélos egység — a Margit felé és körülbelül hetven - a Borbála felé. Legelöl, az ék hegyét képezve mentek a "tigrisek" és a nehéz önjáró lövegek. Menetből és rövid megállásból tüzeltek. Az ék közepét közepes és könnyű harckocsik alkották és páncélozott csapatszállítók gyalogsággal.
A csapatok teljes súlya a 11. és 16. gárda lövészezred állásait, valamint az itt elhelyezkedő 1. gépesített hadtest 64. gépesített dandár egységeit támadta.
Hó szállingózott, a harckocsi motorok erős zúgása a behavazott mezők felett lebegett, amelyek innen északnyugatra, nyugatra és délnyugatra nyúlnak. Pontosan oda, Zámoly végcélt kitűzve törtetett a páncélozott armada.
A teljes 5 kilométeres frontszakasz mentén tűzpárbaj kezdődött az ellenséges harckocsik és a tüzéreink között.
Előreszaladva elmondom, hogy a hadsereg tartalékából folyamatosan érkező tüzérezredek és hadosztályok egyre jobban megerősítették a hadtest védelmét. Estére az 5. hadosztály tűzernyője már kétszáz csőből állt, a 45 milliméteres páncéltörő ágyúktól kezdve a 123. tüzérdandár nehéztarackjaiig.
A hadsereg parancsnoksága azonnal reagált a sávunk helyzetének minden változására, főleg akkor, ha jelentéseinkben további eseményeket jósoltak. Mi a törzsben, a csapatok pedig az állásokban folyamatosan érezték a magabiztos kezét. Nagyon nehéz pillanatok voltak ezen a napon, a következő napon pedig még inkább. A felettes törzs azonban soha nem okozott nekünk további fejfájást. Minden párbeszéd lényegre törő és tömör volt. Ez segített nekünk teljes odaadással dolgozni.
Délután ellenséges tankok és önjáró lövegek törtek be az 5. hadosztály védelmének peremvonalába. A 11. ezred katonái hevesen harcoltak. Amikor az egyik zászlóaljban megölték a parancsnokot és a többi tisztet, Nyijazov kapitány, az ezred pártszervezője vette át a parancsnokságot. Felszámolta a feltámadt zavart és az ellenséget visszaverték.
Hősiesen harcoltak a 2. géppuskás század harcosai. Parancsnokuk, Karabinnyikov hadnagy, amikor szinte az összes katonája és altisztje harcképtelen lett, maga állt a géppuskához és a végsőkig harcolt - haláláig, egy tank által eltaposva.
Hóvihar és rossz látási viszonyok közepette a hitleristák behatoltak az 1. zászlóalj és 64. gépesített dandár tüzérosztályának harcrendjébe. Oroszul kiáltozva "Saját! Saját!", közel kerültek az árkokhoz és a tűzfészkekhez, ahol kézitusában meg is lettek semmisítve.
A 152 milliméteres tarackágyúkat nem arra tervezték, hogy közvetlen irányzással tüzeljenek a tankokra. A 123. nehéz dandár tüzéreinek azonban ilyen módon is kellett alkalmazniuk.
Tíz tank, miután áttörte a 11. ezred harcrendjét, Zámolyra rontott. A község nyugati részén, a zöldségkertekben állt a 123. dandár 3. osztálya. Elsőnek az az üteg fordult rá a célra, melynek parancsnoka Masin főhadnagy volt. Ő maga állt az irányzék mögött, ráhelyezte a célkeresztet az érkező tankra. Kilövés! A hárompudos lövedék, a "tigris" tornya alá csapódva, letépte azt a testről és úgy eldobta, mint a gomba kalapját. Ezután Masin kilőtte a második tankot. A többiek visszafordultak.
Egy másik sávban öt ellenséges járművet semmisített meg közvetlen irányzással ugyanezen dandár 2. osztálya.
Ez az egység nemrégen, 1944 tavaszán alakult meg, de már jól bemutatkozott. A parancsoka V. F. Prohorov alezredes volt. A Jászvásári-Kisinyovi hadművelet során a nehéz tarackágyúi, tűzpárbajt vívva az ellenséges tüzérséggel, tizennégy üteget némítottak el. Most a harcosok ugyanilyen mesterien támadták közvetlen irányzással a tankokat.
Afonyin tábornok személyesen engem hívott fel és megkért, hogy mondjak köszönetet a tüzéreknek az 5. hadosztály gárdistái nevében. Azt mondta, hogy a tarackok tüze megritkította a támadók sorait. Azután megkérdezte:
- Hallottál már a hősünkről, aki agyonütötte a tigrist?
- Juszupovról? Hallottam, de részletek nélkül...
- Igen, Juszupovról. Ő...
Ekkor megszakadt az összeköttetés a hadosztállyal. Az ellenség újabb tűzcsapást adott a vezetési pontunk körzetére. Különösen erősen lőtte a harangtornyot, ami nem messze volt.
Csikoványi ezredes mesélt nekem Juszupovról, aki még az 5. hadosztályban végzett munkája során ismerte meg őt.
A "Királytigris", amelyik Juszupov felett átmászott, összegyűrte és lerombolta a lövészárok falait. A páncéltörő puska, amelyet a katona függőlegesen tartott, meghajlott. Akkor, kiugorva az árokból, Juszupov gyújtókeverékkel teli üveget hajított a tank után, majd egy páncéltörő gránátot is. A "Tigris" megállt, és nemsokára a többtonnás acélszörny máglyaként égett. A gárdisták azt kiabálták a hősnek: "Ügyes vagy! Ismételd meg!". Ő meg csak mosolygott, az izzadságot törölgetve az arcáról.
A kommunista Juszupov a parancsnok jóváhagyásával létrehozta a században az első páncéltörő csoportot. A kiválasztott katonákat a közeli hátsó területre vitte, és ott, a kilőtt tankoknál tanította őket gránátokat és gyújtópalackokat dobni, páncéltörő puskából lőni.
Hamarosan Juszupov háromfős csoportja két tankot kilőtt és felgyújtott egy páncélozott csapatszállítót.
Január 7-ig az ellenség összesen negyven tankot és önjáró löveget, tizennyolc páncélozott csapatszállítót, sok tüzérségi felszerelést és élőerőt vesztett. Ilyen súlyos veszteségek árán sikerült a különféle szakaszokon ötszáz métertől két kilométernyire előrenyomulnia.
Az 5. hadosztályunk és az 1963. páncéltörő ezred súlyos veszteségeket szenvedett. Két ütege teljesen megsemmisült, melyek Laja körzetében voltak védőállásban.
Így telt el a védelmi harc első napja. Amikor a hadtestparancsnokságot ért tüzérségi csapás véget ért, a műveleti osztály vezetője, Morozov ezredes arról számolt be, hogy a harmadik hadosztályunk frontvonalán - 84. lövészhadosztály - nem történt jelentős változás.
- Nemrég beszéltem Bunyasinnal - mondta. - A hadosztályparancsnok kiválóan értékelte az ellenséges tankok és gyalogság Gyula és Mária irányába folytatott műveleteit, mint elterelést. Ezek a próbálkozások kevésbé aktívak és tűzzel könnyen visszaverhetők.
Most többé-kevésbé világos a kép. Lehet jelenteni a hadsereg parancsnokának. Felhívom:
- Hadseregparancsnok elvtárs, az 5. hadosztály 11. és 16. ezrede a nap első felében jelentős veszteségeket szenvedett. Az ellenségnek sikerült némileg kivetnie ezeknek az ezredeknek és az 1.gépesített hadtest 64. dandárjának egységeit. Védelmünk gyengeségének oka, hogy nincs mélysége. Ezek a hadosztályok az első lépcsőben vesznek részt, és nincs mód bármit is kivonni onnan. Tartalékokat kérek egy második lépcső létrehozásához.
- Megadom, - felelte nyomban Zaharov tábornok. - Már elküldtem a 63. lovast és a 93. lövészhadosztály nagy részét. Hova helyezed őket?
- A kozákokat a hegyekbe tesszük. Itt védekezve a hadosztály velük együtt veszélyeztetni fogja az ellenség szárnyát, amely megpróbál áttörni Csákvár felé.
- Egyetértek, jóváhagyom. És a 93-ast?
- A hadtest második lépcsőjébe tesszük.
- Na jó. Cselekedjetek, tartsatok ki...
A tüzérek sokat tettek a páncélozott faltörő kos visszaszorításáért. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenség nem fogja magát a néhány száz méteres területre korlátozni, amelyet az első napon elfoglalt tőlünk. Ezért a hadtest tüzérparancsnokával V. K. Fjodorov ezredessel, M. I. Zabelin törzsfőnökkel és Sz. Sz. Szergejev alezredessel együtt meghánytuk-vetettük, hogy hogyan lehet a legjobban, a legnagyobb haszonnal alkalmazni a hadsereg tartalékból hozzánk érkezett két tarackos ezredet. Úgy döntöttünk, hogy az 5. hadosztály sávjába helyezzük őket. Ott már voltak tarackos és páncéltörő ezredek. A hadtestközvetlen tüzérségi csoportunkat - két nehézágyús osztályt és egy Katyusa osztályt - a hadtest törzsnek hagyták meg, hogy központosított tűz céljára használják fel.
- Hány csövünk van összesen? - kérdeztem.
- 550! Körülbelül 20 cső kilométerenként.
- Tisztességes. A hadseregparancsnok holnaputánra ellentámadást rendelt el az 5.hadosztály védelmébe beékelődött ellenséges csapatok ellen. Összehangolták a harckocsizókkal az együttműködés minden részletét?
Zabelin azt mondta, hogy magas rangú tisztjeink - tüzérek, műszakiak, híradók, operátorok - egész éjjel dolgoztak az 1. gárda gépesített hadtest nehézharckocsi dandárjának elvtársaival.
Január 8-án reggeli kezdettel az ellenség többször megpróbálta áttörni a védelmünket különböző irányokban, de a szervezett tüzérségi és aknavetőtűz visszaverte. Csak az 5. hadosztály bal szárnya vonult vissza a Belső udvarház vonalára, a 84. hadosztály pedig tizenkét támadást visszaverve nem tartotta meg Mohát a tizenharmadik után.
Miután nem értek el sikert középen, a Zámolyhoz vezető legrövidebb irányban, a hitlerista parancsnokság körülbelül harminc tankot vetett be ettől a ponttól északra. De itt, az útkereszteződésnél, két páncéltörő üteg és egy tarackos ezred állt. A tömeges tüzük megállította és visszavetette a tankokat.
Aztán az ellenség még északabbra fordult - Csákberény felé, de itt meg belefutott a 123. dandár nehéz tarackágyús osztályába. Elsőnek Grosev kapitány nyitott tüzet. A pontos közvetlen tűz megritkította a támadó tankok sorait. Négy közülük kigyulladt, egy másik találatot kapott. De az üteg is jelentős veszteségeket szenvedett. Két, az ellenséges tűz által megrongált ágyút javításra hátra kellett küldeni.
Január 8-ig összesen tizenhárom ellenséges tankot és öt páncélozott csapatszállítót lőttek ki.
Január 9-én egy nehézharckocsi dandárral együtt ellentámadást indítottunk azzal a céllal, hogy javítsuk a pozíciókat az 5. hadosztály sávjában. Kevesebb mint 300-500 méterre nyomultak előre. Még az elvesztett lövészárkot sem sikerült visszaszerezni. Az ellenség itt túl erős volt. Mintegy hetven tankja, tüzérségi és aknavetőtűzzel támogatva, visszaverte támadásainkat.
Az 1. gépesített hadtest nehéz harckocsi dandárja sem ért el sikert. A reggel kezdődő hóviharban a harckocsizók nem vették fel időben kiindulási helyzetüket. Néhány egység eltévedt, és a lövészezredek mögöttes területén kötött ki. Amikor a támadás megkezdődött, a dandár jelentős veszteségeket szenvedett a lesállásokban álló "tigrisek" tüzétől.
A teljes következő napon helyi jelentőségű harcok folytak a hadtest frontvonalán. Csak január 11-én, átcsoportosítva újította meg az ellenség a támadást. Egy keskeny, 3 kilométeres szakaszon hatalmas erőket koncentrált - akár száz tankot és önjáró löveget. Ez a páncélozott tömeg gépesített gyalogság támogatásával az 5. és 7. hadosztály harcrendjét támadta. A harc közeledett Zámolyhoz, ahol a vezetési pontunk volt.
Körülbelül hatvan tank és páncélozott csapatszállító megpróbálta áttörni a 18. ezred védelmét, hogy elfoglalja a Zámolytól északra fekvő kereszteződést. Összetalálkoztak Kobelev hadnagy ütegének tüzével. A tüzérek teljesítették esküjüket - nem engedték át az ellenséget. Hét tankot és páncélozott csapatszállítót lőttek ki.
Az 5. hadosztály szakaszparancsnoka, Rubityel hadnagy, miután elvesztette összes irányzóját és az ágyúk parancsnokait, maga állt az irányzék mögé. A jól irányzott tűzzel négy ellenséges tankot és páncélozott szállítójárművet gyújtott fel.
Az 1963. páncéltörő tüzérezred harcosai kegyetlen harcban álltak ellen. Nyolc tank nyomult Jakimov főtörzsőrmester ágyúja felé. Az elsőt azonnal kilőtték, de a többiek, tüzelve, folytatták az előrenyomulást. Az ágyúkezelők harcképtelenné váltak, Jakimov háromszorosan megsebesülve, egyedül harcolt. Kilőtte a második járművet és az utolsó pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy az ellenség képes lesz betörni a hátunkba, váratlan dolog történt — a tankok megálltak, hátráltak, majd tüzet okádva, elmentek. A német harckocsizók idegei felmondták a szolgálatot.
Ugyanabban a sávban, ugyanabban a páncéltörő ezredben hajtott végre hőstettet S. I. Jermolajev technikus-alhadnagy. A fiatalember nemrég érkezett az egységhez, és egy járműszakasz parancsnokaként kezdett ott harcolni. Azonban annyira kitartóan kérte, hogy helyezzék át a harci munkára, olyan kitartóan készült rá, hogy végül egy tűzszakasz parancsnokává nevezték ki.
...Tizenhatan voltak — "tigrisek" és "párducok". Mögöttük - géppisztolyosok páncélozott szállítójárműveken. A 203-as magaslathoz mentek. Már három tank égett az üteg tüzelési pozíciói előtt, de egy "tigris", tüzet zúdítva a mieinkre, átmászott az ágyúárok mellvédjén. Jermolajev megragadott egy köteg páncéltörő gránátot, és a tank alá vetette magát. A "Tigris" felrobbant, és az ellenség nem tudott itt áttörni. Szergej Jermolajev posztumusz elnyerte a Szovjetunió Hőse címet...
Néhány órával a támadás kezdete után az ellenségnek sikerült elérnie Zámolyt. Nyolc tankja és gépesített gyalogsága délről hatolt a faluba, de V. P. Meszhi kapitány kiképző zászlóaljának ellentámadása azonnal kiverte őket. A hadsereg tartalékából részünkre átadott nehézágyús ütegek közvetlen irányzással tüzeltek. 50 kilogrammos lövedékeik a "tigrisek" és "Ferdinándok" vastag páncélját miszlikbe aprították.
Éppen abban a pillanatban érkezett meg hozzánk Zámolyra a harcálláspontra a hadsereg és a front törzs tábornokainak egy csoportja, köztük a hadsereg Katonai Tanácsának tagja, D. T. Sepilov ezredes és a tüzérség parancsnoka, M. P. Cikalo vezérőrnagy.
- A nehéztüzérség lő? - kérdezte Cikalo egyenesen az ajtóból.
- Igen, a nehéztüzérség. Százötvenkét milliméteres.
- De valahol a közelben...
- Egészen közel. A zöldségkertekben, a község nyugati részén. Közvetlen irányzással tüzelnek.
Cikalo tábornok szemrehányóan nézett rám, de nem volt időm elmagyarázni neki, hogy miért kellett nehéztüzérséget használnunk a tankokra való tüzeléshez...
- Halló! Hallgatom!
Éppen ennek az ütegnek a parancsnoka hívott. Jelentette, hogy az ellenség géppisztolyosai közelednek a tüzelőállásokhoz, nem hagyják, hogy az ágyúkezelők a tankokra lőjenek, megpróbálnak áttörni az ágyúkhoz.
"Már elküldem hozzátok egy századnyi kadétot a kiképző zászlóaljból" - mondom neki.
A zászlóalj parancsnoka Meszhi kapitány megerősítette, szintén telefonon, hogy a kadétok már űzik el a géppisztolyosokat az ütegektől.
Így, miután harcba vetettünk mindent, ami kéznél volt, még tartottuk Zámolyt.
- Mit akarsz ilyen sietősen elmondani, Dimitrij Arisztarhovics? - feleltem a 7. hadosztály parancsnokának, Dricskin ezredesnek a hívására. - A hitleristák erősen szorongatnak?
- Nyomnak. Megint ugyanott, tőlünk északra, az útkereszteződésnél. Harminc tank, legfeljebb két gyalogsági zászlóalj...
- Kitartasz?
- Kitartok. Tudsz támogatni valamivel?
- Csak tűzzel. Semmi más nincs. Hogy van az összeköttetésed Pável Ivánovics Afonyinnal?
- Pável Ivanovicsnál valami nincs rendben. Nem felel. És nálatok, látom, harc folyik a külterületen?
- Igen, a tüzérek "tigrisekre" vadásznak... Segítsetek Afonyinnak.
- Mi újság Dricskinnel? - kérdezte a Katonai Tanács tagja Sepilov.
- Megint tankok. Nem jutnak át. Ott már páncéltörő és tarackos osztályok állnak. Ezért arra a körzetre koncentrált nehéztüzérségi tüzet adunk... Afonyinnál van valami bizonytalanság...
Ekkor a műveleti tiszt arról számolt be, hogy az ellenség újra kivetette az 5. hadosztályt. Afonyin nincs a harcállásponton. Nincs vele összeköttetés!
Ez a harc kritikus pillanata volt. Az 5. hadosztály ezredei visszavonultak Zámolytól jobbra és balra. Az ellenséges gyalogság és tankok ismét megközelítették a község déli peremét.
Aggasztó jelentések érkeztek mindenfelől:
- Tizenöt tank készül megtámadni a 203-as és a 214-es magaslatokat...
- Harminc páncélos egység és legfeljebb két gyalogsági zászlóalj nyomul a 149-es magaslat irányába...
- Tíz tank gyalogsággal elfoglalta Baklas község északi részét. Hetven gépjármű mozgását észlelték, köztük pótkocsin lévő ágyúkat, valamint Sörédtől Zámoly felé negyven tankot...
Harcálláspontunk teljes gőzzel dolgozott. Zabelin törzsfőnök felhívta a légierőt, hogy bombázza ezt az oszlopot és a 149-es hegy megközelítéseit. A műveleti osztály vezetője kiadta a parancsot az 5. hadosztály parancsnokának, hogy állítsa helyre a pozíciót Baklas községtől északra. A hadtest műszaki tiszt tartalék harckocsielhárító aknákat készített elő.
Abban a pillanatban néhány lövedék a házunk közelében robbant, kettő pedig közvetlenül belecsapott, leszakítva a sarkot. A poharak csörömpöltek és a padlóra estek, lőporfüst szaga áradt. Az utcán mozgolódás kezdődött. Gépkocsik, szekerek jöttek ki a tűzcsapás alól, híradók javították a vezetékes hálózat szakadásait.
- Nehéz a hadtestet irányítani ilyen körülmények között. Át kell helyezni a harcálláspontot, — mondta a Katonai Tanács tagja Sepilov. - Van tartalék harcálláspont?
- Van. Pátkán.
- Készen áll az akcióra?
- Készen. Már ott ül a műveleti csoport.
Sepilov felhívta a hadsereg parancsnokot, felvázolta a helyzetet és hozzám fordulva azt mondta:
- A hadseregparancsnok engedélyezte, hogy Pátkába helyezkedjen át. És milyen úton fogja végrehajtani? Nem fogják tűzzel fedezni?
- Van egy út - hátrafelé ettől a háztól, ott pedig - közvetlenül az úton...
Azonnal megkönnyebbültem - az új vezetési pontról sokkal kényelmesebb lesz a hadtestet irányítani.
Amíg Pátkába költöztünk, a törzsfőnök Zabelin tábornok több tiszttel Zámolyban maradt, hogy a hadosztályok vezetése egy percre se szakadjon meg.
A Pátkába való áthelyezésünk kevesebb mint egy órát vett igénybe. Onnan sikerült helyreállítani az összeköttetést Afonyin 5. hadosztályának parancsnokával. Az általunk hívott csatarepülők a Zámoly felé haladó ellenséges tankok és gépjárművek oszlopát támadta és jelentős veszteségeket okozott neki. A légierő segítségével az ellenséget a 149-es magaslattól is visszaszorították. A helyzet Baklas körzetében is helyreállt. A hadtest frontján azonban az általános feszültség nem enyhült. Az 5. osztálynak végül el kellett hagynia Zámolyt.
Már alkonyatkor érkezett meg Zabelin Pátkára. A hitleristák tankjai Zámoly külterületén voltak, amikor utoljára sikerült kapcsolatba lépnie a hadseregtörzzsel. Gyerevjakko tábornok megparancsolta neki, hogy azonnal hagyja el Zámolyt. "Különben az ellenséges tankok elvágnak téged a hadtesttől" - mondta.
Ebben a feszült helyzetben, tűzcsapás és bombázás alatt az összeköttetésünk folyamatosan működött. A 121. önálló gárda híradó zászlóalj harcosainak és parancsnokainak elkötelezettsége és harckészsége biztosította számunkra a folytonosságot a visszavonuló csapatok irányításában.
És milyen árat fizettek a Zámoly elhagyása előtti utolsó órákban a híradók! A csata már az utcákon folyt, amikor a katonák Macseszov kapitány vezetésével lebontották a híradós csomópontot, részenként, kúszva cipelték át a távíró-telefonállomást a falu határán és Pátkába vitték - a tartalék, de most már elsődlegessé vált harcálláspontra.
Mihail Csernov katona önként jelentkezett a legveszélyesebb munkára. A fasiszták tüze alatt, akik már betörtek Zámoly központjába, mint egy macska, úgy mászott a házak tetején és a kertek falain, a kábelt csévélve.
És mindent feltekert az utolsó darabig, és hátra vitt.
Zámoly elfoglalása nem hozott sikert az ellenségnek. Az előrenyomuló tank csoport csapásmérő ereje kiapadt. A fasisztákat közvetlenül a falu mögött megállították, 500-600 lépésnyire tőle keletre. A támadás utolsó napja 38 kilőtt és kiégett tankjába és rohamlövegébe került. Az ötnapos harc során a zámolyi arcvonalon összesen 139 tankot és önjáró löveget, körülbelül 50 páncélozott szállítójárművet vesztettek el. Az ellenségnek ez idő alatt 6-8 kilométert sikerült előrenyomulnia. Ily módon a második budapesti ellentámadása is meghiúsult.
Az ellentámadás visszaszorításában jelentős szerepet játszott a 2. Ukrán Front csapatainak támadása, amelyet a Duna északi partján, Komárno irányában hajtottak végre. Ez arra kényszerítette a hitlerista parancsnokságot, hogy oda dobja át a budapesti irányú akcióra előkészített tartalékait.
Hálával emlékezem a 17. légi hadsereg dicsőséges pilótáinak haditetteire, akiket V. A. Szugyec tábornok (jelenleg - légimarsall) irányított. Hívásunkra idejében megjelentek a harcmezőn, pontosan bombázták és sikeresen rohamozták az ellenség gyülekezési helyeit, harcrendjeit, tankjait és tüzérségét. Ezt elősegítette a jól bevált együttműködés, amely abból állt, hogy a Balatoni csaták napjaihoz hasonlóan ezen hadsereg törzsének tisztjei rádióállomásaikkal a megfigyelőpontom körzetében helyezkedtek el, ahonnan a repülőgépeiket a célpontra vezették.

Forrás: Бирюков Н. И. Трудная наука побеждать

Önök természetesen semmilyen földrajzi vagy topográfiai térképen, legyen az bármilyen léptékű, nem találnak ilyen elnevezésű szigetet. Ez egy hősi küzdelemben született, amelyet három napig folytatott nagyjából száz pontonos, egy 2 kilométer hosszú kis szigeten.
Az ellenség úgy döntött, véres kalandra indul, hogy áttörjön a Budapesten acélsatuba fogva fuldokló csapataihoz. Január 18-án egy Budapesttől délnyugatra eső körzetben, Székesfehérvárnál lévő német tankoszlopnak, hatalmas veszteségekkel és hihetetlen erőfeszítésekkel sikerült átjutnia a harcrendünkön egy szűk területen.
Január 19-én reggel ellenséges tankok és páncélozott járművek jelentek meg N. település szélén, amelynek körzetében a pontonosok dunai átkelőhelyet tartottak fenn.
Miután a közeledő ellenség tüze alatt a sebesülteket, kórházi dolgozókat, lőszereket és üzemanyagot a bal partra szállították, a pontonosok a jobb parton maradtak. Az ellenség közeledett az átkelőhöz, megpróbálta zsákmányul ejteni az úszó eszközöket és menetből átkelni a Dunán. A partig még néhány száz métert kellett megtenniük a hitleristáknak. Feszült pillanatok voltak.
A pontonosok majdnem elvesztették a fejüket. És ebben a pillanatban meghallották az átkelést irányító Krilov kapitány erőteljes és parancsoló hangját: "Feküdj, védőállást foglalni!"
Így kezdődött a történet arról, hogy száz, puskával és kis részben géppisztollyal és gránáttal felfegyverzett pontonos három napig, a januári fagyban, anélkül, hogy elhagyta volna a lövészárkokat hogyan állt szemben az ellenséggel, aki "tigrisekkel", "pantherekkel", önjáró lövegekkel, légvédelmi tüzérséggel, nagy kaliberű géppuskákkal vetette rá magát a szovjet harcosokra. Három napig zúdították szakadatlanul a tüzet a bátor szovjet emberek. Három napig tartottak ki a szigeten a pontonosok, megfosztva az összeköttetéstől, a meleg ételtől, a lehetőségtől hogy egy kicsit melegedhessenek, visszaverve az ellenség minden támadását, nem adva neki a lehetőséget arra, hogy kijusson a Dunához.
A szigetet tartó erőket nem ismerve (az ellenséges felderítés a védők ébersége miatt megsemmisült), az ellenség a légierejét hívta. De ez nem segített.
A bombázások után tüzek lobbantak lángra, lőszerek robbantak az árkok közelében. A pontonosok a vonalukon álltak! Sőt, a második védelemben töltött éjszakán, közvetlenül a robbanó ellenséges bombák és lövedékek alatt, lángnyelvektől megvilágítva, fehér álcaruhába öltözve, hat ember vezetése alatt a komszomolista Kudrjavcev kapitány vezetésével előkészítették majd végrehajtották a töltés felrobbantását, amelyen a tankok át tudtak haladni.
Miután az ellenség orra előtt harckocsielhárító aknákat helyeztek el a töltés előtt, Kudrjavcev a feladat végrehajtásáról jelentett Krilov kapitánynak.
- Ha kell, egytől egyig meghalunk, de az ellenséget nem engedjük a szigetre. Számunkra nincs visszaút. Itt fogunk állni mindhalálig. És semmilyen nehézség nem fog elrettenteni minket, - mondta Grabovszki katona. Ez volt az összes katona és tiszt egyöntetű véleménye.
A sziget védői vállalkozásokat hajtottak végre a faluba, felderítésre mentek. Platoskin őrmester csoportja "nyelvet" hozott. Ez egy magyar géppuskás volt, aki nappal az állásainkra tüzelt, és Platoskin a nyomára akadt. A géppuskát a ház előtt hagyva és teljes biztonságban érezve magát a magyar békésen aludt, amikor a felderítők felébresztették.
Néhány órával később az árkokban lévő katonák az alábbi néhány sort olvasták a felderítők hőstettéről:
Villám-szórólap (olvasd el és add tovább az elvtársadnak).
A felderítők, Doronykin őrmester, Fedotov és Sztorozsenko vöröskatona, a kommunista Platoskin főtörzsőrmester vezetésével ma este behatoltak az ellenséges állásokba és "nyelvet" szereztek.
Szép munka, fiúk! Legyetek olyan bátrak, mint Platoskin, Doronykin, Sztorozsenko és Fedotov.
Másnap 20 fő jelentkezett felderítésre, noha csak négyre volt szükség.
Repjev főhadnagy, erős tűz alatt, nagy jégzajlás közepette naponta 2-3 alkalommal kelt át hajóval a Dunán, jelentéseket hozott a Szovjet Tájékoztatási Hivataltól, átadta a tábornok üdvözletét.
A három nap folyamán a katonákat és tiszteket, akik nem hunyhatták le a szemüket, és egész idő alatt hidegben voltak, de még le sem válthatták őket, nem hagyta el a magabiztosság, életkedv, a jó hangulat.
A tábornoknak küldött jelentéseiben Krilov kapitány naponta háromszor írta: "A katonák és tisztek hangulata kiváló."
Amikor különösen nehéz volt, amikor úgy tűnt, hogy nehéz ellenállni a feszültségnek, a szüntelen ellenséges tűzcsapások alatt a katonák és a tisztek énekeltek. Sok harcos, kedvelt parancsnokok estek ki a sorból, de a sziget védői egyikének sem hagyott alább a bátorsága.
A szigeten, ráadásul még nehéz háborús körülmények között eltöltött három nap még közelebb hozta egymáshoz a katonákat és tiszteket. Mint a testvérek, mindegyik gondoskodott a másikról. Minden tiszt ügyelt rá, hogy a katonák ehessenek abból a szűkös élelmiszerkészletből és fagyott kenyérből, amivel a sziget védői rendelkeztek. A sebesültek nem voltak hajlandóak a Duna másik partjára átmenni, soha senki sem említette, hogy nehéz neki. A védelem sebesült és eszméletét elvesztett vezetője, a kommunista Krilov kapitány csak két órányi fekvést engedett meg magának, miután megsebesült, majd azután, alig tudva lábra állni, újra a sziget védelmét vezette.
A negyedik napon a sziget védői úgy döntöttek, hogy maguk támadják meg a németeket.
De ezt a tervet nem kellett végrehajtani, mivel az egyik odaérkező lövészegység felváltotta a szigetet három napig bátran védő pontonosokat.
Amikor a pontonosok átadták a sziget védelmét a lövészegységnek, Koritnyij kapitány, aki a jegyzőkönyvet írta, nem tudta, hogy hívják a szigetet (és nem is volt neve). Novikov vöröskatona segítette ki.
"Kapitány elvtárs, mi már régóta Tyulev parancsnok szigetének hívjuk ezt a szigetet .
-Helyes, - mondták Koritnyij kapitány és a tisztek, akik a védelem átadásakor jelen voltak a szigeten. - Így fogjuk leírni: "Tyulev szigete".

Így született hát az orosz nevű sziget idegen földön, távol a szeretett Hazától.

Főhadnagy
A. SAGALOV

Az eredeti cikk:

Támogasd: Árulók százada c. film, alapítvány létrehozása

Drámai események bontakoztak ki 1945. január 11-én a Zámoly nevű kis magyar faluban, amely a szovjet-német frontvonalon helyezkedett el. A falut néhány nappal korábban elfoglalták csapataink, de a német egységek, köztük az elit SS páncélos csapatok nem adták fel, hogy megpróbáljanak gyenge pontot találni a védelmünkben, és oldaltámadást indítsanak a Budapest irányába előrenyomuló egységek ellen.

Az ezen a napon kibontakozó eseményeket így írják le a 762. páncéltörő tüzérezred parancsnoka, Dimitrij Kornyevics Scserba jelentésében:

"8:00-kor az ellenséges gyalogság, amely a terephajlatok és a bokrok mögött rejtőzött, beszivárgott a 11. lövészezredünk gyalogságának védelmi árkaiba Zámoly délnyugati szélén és harcba keveredett a gyalogságunkkal. Gyalogságunk, amely nem tudott ellenállni a németek nyomásának, elkezdett visszavonulni.
A második és a hatodik üteg gyalogsági fedezet nélkül maradt és gyalogság nélkül a saját eszközeivel vette fel a harcot az ellenséges géppisztolyosokkal. 9:00 – kor az ellenséges tankok (legfeljebb 40 egység) lépcsőzetes rendben átkeltek a Zámoly-Székesfehérvár úton és beléptek a temető területén lévő hatodik üteg harcrendjébe délről és délkeletről.

Wehrmacht harckocsioszlop. Fotó: az Orosz Föderáció állami archívuma.

Az üteg tovább folytatta a csatát géppisztolyosokkal, az ellenséges tankokat is bátran fogadták. Az üteg két tankot felgyújtott és kilőtt két önjáró löveget is, de a többi tank közvetlen találattal két ágyút is szétzúzott és elpusztították a teljes legénységet vezetőjükkel Popov főtörzsőrmesterrel együtt. Az üteg parancsnoka Lebegyev hadnagy és két szakaszparancsnok megsebesült. A félgyűrűben maradva az üteg legénysége a parancsnok vezetésével személyi fegyverekkel és gránátokkal folytatta a harcot, az ütegparancsnok rendelkezése alapján elkezdtek szervezetten visszavonulni, sikerült három járművet és egy ágyút kivonniuk. A második üteg is elkezdett visszavonulni Zámoly északi szélére."

A csata vázlata Zámoly falu közelében. Illusztráció: "pamjaty naroda".

A harc pillanataiban a 762. páncéltörő tüzérezred 6. ütegének helyén lévő megfigyelőponton tartózkodott a 3. hadosztály 58. gárda aknavető ezred felderítési vezetője Jevgenyij Ivanovics Pobegyinszkij gárdahadnagy.

"1945. január 11-én az ellenség Zámoly területén erős támadást indított jelentős gyalogsági és páncélos erőkkel" - írják Pobegyinszkij őrnagy kitüntetési felterjesztésében. - A megfigyelőponton tartózkodva német géppisztolyosok egy csoportja kerítette be. Pobegyinszkij elvtárs életét kockáztatva kétszer kérte magára a tüzet. Az erőteljes sortüzek több mint száz ellenséges katonát és tisztet pusztítottak el. Pobegyinszkij hadnagy súlyosan megsebesült, a felderítők segítségével kijutott a bekerítésből és kórházba szállították."

Az 1. Ukrán Front 18. harckocsi hadteste parancsnokának parancsával Jevgenyij Ivanovics a hősiességéért elnyerte a Nagy Honvédő Háború Rendje II. fokozatát. Ez volt Pobegyinszkij hadnagy második kitüntetése. 1944 őszén "a harcban mutatott bátorságáért és vakmerőségéért" megkapta a Vörös Csillag Rendet. "1944. augusztus 22-én az ellenség tüzérségi és aknavetőtűzzel makacs ellenállást tanúsított az ellenség hátában a berezenyi állomáson lévő előrenyomuló egységeinkkel szemben" - áll a dokumentumban. - A sorozatvetők tüzét nehéz volt irányítani, ezért ő rádióval és egy harckocsi deszanttal együtt behatolt az állomás központjába és harminc percen keresztül irányította a harci gépek tüzét. Az ágyútűz pontossága tette lehetővé a gépesített lövészeknek a berezenyi állomás sikeres elfoglalását."

Jevgenyij Ivanovics 1909-ben született Ulala faluban (ma Gorno-Altajszk) egy tisztviselő családjában. Itt járt iskolába, itt is kezdett el dolgozni. A 30-as években a Kargaszokszkiji kerületbe költözött, amely ma a tomszki régióhoz tartozik, de akkor a novoszibirszki régió része volt. A háború első napjaiban a frontra ment, a 288.tartalék lövészezredben szolgált, amely sí zászlóaljakat képzett ki. 1942 júliusában a második gárda aknavető-tüzérségi iskolába küldték tanulni Omszkba, melynek elvégzése után 1943 tavaszán az 58. gárda aknavető ezred állományába került. Felszabadította a betolakodóktól Ukrajnát, Moldovát, Romániát és Magyarországot. A Győzelem után folytatta katonai karrierjét.

... A nácik Zámoly falu elleni támadásai eredménytelenül végződtek. Sem január 11-én, sem a következő napokban nem sikerült a Wehrmacht harckocsizóinak egységeinket kiszorítani a településről.

Az eredeti cikk: https://www.gorno-altaisk.info/news/98338

Támogasd: Árulók százada c. film, alapítvány létrehozása

Előszó

A  címben szereplő "utász tüzérség" nem elírás. A fogalom hosszas magyarázata helyett olvassuk el Alekszander Boriszovics Nyemcsinszki: "Vigyázat, aknák!" c. könyvének sorait.

 "...Kevesen tudták akkor, hogy Breslau külvárosában nem csak a csöves tüzérség és "Katyusák" által küldött lövedékek robbantak. Ott működött az utász tüzérség is.

És íme, így történt. Nem messze a várostól, a hitleristák százezernyi tüzérségi lövedéket és légi bombákat hagytak hátra a visszavonulás során. A csapatainknak az volt a problémája: mi legyen velük? A kaliberek különbsége miatt lehetetlen volt a zsákmányolt lövedékeket rendeltetésszerűen használni. A legtöbb légibombának nem volt gyújtója. Ilyen nagy mennyiségű lőszert megsemmisíteni nehéz és bonyolult volt. Ekkor jött az ötlet: próbálják meg visszaküldeni őket jogos tulajdonosaiknak.
Az utász tüzérséget Breslau előtt is használták, nem dandárunk monopóliuma volt. Sikeresen használták más frontok műszaki egységei.
A zsákmányolt lövedékek elindításához rámpákat szereltek fel, amelyeket egy bizonyos szögben vágtak a talajba. Egyszerű deszkák szolgáltak vezetőül. A hajítótölteteket és a robbanófejek gyújtóit elektromos detonátorok segítségével robbantották fel robbantógéppel. Az utászok, akik működésbe hozták, fedezékben voltak. A lövedékrobbanás késleltetését a robbanófejben lévő gyújtózsinór hossza szabályozta. A lövés pontossága érthető módon messze nem volt ideális. De a tűz "a területre", egy adott négszögre általában biztosított volt."

Az "utász torpedókat" Budapest ostrománál is alkalmazták. A szovjet utászok ha rövid időre is, a "háború isteneivé" váltak.

 Beszámoló az "utász tüzérség" alkalmazásáról Budapest ostroma során a 27. önálló gépesített műszaki dandár egységei által

1. Műveleti körülmények

A Budapest nyugati részén bekerített ellenség sokáig nem vesztette el a reményt, hogy kijusson a bekerítésből. A külső támogatásra számítva még mindig próbálta áttörni a bekerítő gyűrűt, amely napról napra jobban szorította őt.
A németek minden bizonnyal úgy vélték, hogy még ha a további próbálkozásaik a bekerítésből való kijutásra sikertelenek is maradnak, az utolsó katonáig ellen fognak állni, hogy a lehető legnagyobb mértékben és a legtovább lekössék csapatainkat ezen a szakaszon.
Az ellenség, mely viszonylag kis területet foglalt el Buda keleti részén (lásd a helyzetről készült vázlatot, 24. számú lap), szilárd védelmi vonalat tartott déli és délnyugati irányban, mely a vasúti hídtól (159. objektum) tartott a vasúti pálya mentén, a Sárbogárdi út mentén haladva a vasúti hídig (Viadukt) a Horthy Miklós utcán keresztül, kikerülve a 2781-es és 2783-as háztömböket, magában foglalva a 2768-as, 2769-es és 2569-es háztömböket és tovább észak felé a vasúti pálya mentén (lásd a helyzetről készült vázlatot, 24. számú lap).

Az ellenségnek az volt a szándéka, hogy kitörjön a Lenke utcán, kijusson a Budaörsi útra és tovább nyomuljon Budaörsre. Miután ebben az irányban kudarcot vallott, az ellenség megváltoztatta az áttörés irányát, megpróbálva áttörni dél felé. Az áttörések irányára vonatkozó adatokat megerősítették a Lenke tér és a Horthy Miklós utca környékén az ellenséges élőerő-és felszerelés összevonások tényei /a lövészegység fogságba esett parancsnokának vallomása alapján: 371. lövészhadosztály 573. lövészezred 2. zászlóalj./
Akkor, amikor az ellenség ismételt próbálkozásokat tett az áttörésre, ellentámadásba menve csapataink ellen, vagyis az 1945.02.07 és 1945.02.12 közötti időszakban, az "utász tüzérséget" is működésbe hozták a 317. lövészezred és 83. tengerészgyalogos dandár működési sávjában.

2. A feladat ismertetése /harci parancs/

A 27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár harci feladatát közvetlenül a 317. lövészhadosztály parancsnoka, távollétében a hadosztály törzsfőnöke határozza meg.
A harci feladatot általában 18.00-kor határozták meg, amikor ismertté váltak:
a/ csapataink előző napi előrehaladásának eredményei, b/ a frontvonal állapota.
Az "utász tüzérség" telepítésének célja a következő volt: meredek röppályájú tömeges tűzzel lezárni a legközelebbi háztömböket, amelyek az ellenséges élőerő- és felszerelés összevonásának körzetei.

1

Az ütegek telepítési helyének meghatározásakor figyelembe vették a frontvonal és a kijelölt tüzelési terület közötti távolságot annak érdekében, hogy a saját csapatok veszteségeit elkerüljék.
A kijelölt feladatban meghatározták a "utász tüzérség" felállításának idejét, valamint a tűz megnyitásának becsült idejét. A szükséges parancsok fogadására szolgáló kommunikációt telefonon és hírvivőkön keresztül alakították ki.
A tűz megnyitásának idejét általában a tüzérségi előkészítés kezdetének idejével kombinálták, vagy megelőzték az ellenség támadásait egységeink által.
A műveleti csoport a feladatot a műszaki egységek parancsnokaihoz rendelte, feltüntetve a tűzcsapás területét, az üteg telepítésének helyét, a kilövendő lövedékek számát, valamint a kommunikációs eszközöket a vezérlőpult felé történő parancskiadásra.

3. A feladat pontosítása és koordinálása a csapatoknál

Az utász tüzérség ütegei telepítési helyének kiválasztása során a kapott feladatot összehangolták és pontosították az adott terület összfegyvernemi parancsnokával, konkrétan a következőkre fókuszálva:

1/ A frontvonal állapotának tisztázása a konkrét területen, ahol az "utász tüzérségnek" működnie kellett, legfőként a tűz megnyitásakor.
2/ A zászlóalj parancsnokát tájékoztatták a hadosztály parancsnokától kapott feladatról.
3/ A zászlóalj parancsnokát tájékoztatták a telepítések számára kiválasztott helyről valamint az "utász tüzérség" hadrafoghatóságához szükséges időről
4/ A zászlóalj parancsnoka lehetőséget kapott, hogy kapcsolatban legyen a meglévő hálózaton keresztül, hogy fentről megkapja a parancsokat és lentről megkapja a századparancsnokok megfigyelőpontjaitól a frontvonal megfigyelésének eredményeit.
5/ Megoldódott a lövészkatonák fedezékbe visszavonásának kérdése az "utász tüzérség" tüzelésének időszakában az ellenség frontvonalához legközelebb eső háztömbökben.

4. Az ütegek telepítési helyének tiszti szemrevételezése a helyszínen

Az "utász tüzérség" ütegeinek telepítésével kapcsolatos munkát egy tiszt helyszíni szemléje előzte meg az ütegek telepítésének körzetében. A tiszti szemrevételező csoport állománya általában a következőkből állt: felderítő egység tisztje, 2 tiszt abból az alegységből, akinek a feladata volt az ütegek telepítése a megszemlélt területeken, valamint egy vagy két vöröskatona, akik később összekötőként szolgáltak.

A tiszti szemrevételező csoport a következő feladatokat látta el:

2

Első - a frontvonal pontosítása és a helyzet tisztázása.
Második - kapcsolatot létesíteni a védelemben lévő egységgel, és egyeztetni a harci zóna vezetőjével a tüzelési szektort és a kívánt rombolási területeket, valamint tisztázni a célokat.
Harmadik - a harci zóna vezetőjével való egyeztetés az ütegek telepítésének helyéről valamint a megfigyelőpont helyének kiválasztása.
Negyedik - tisztázni a csapatok esetleges áthelyezésének kérdését a zónában az "utász tüzérség" előkészítésével kapcsolatos munka időszakában.
Ötödik - egy alkalmas terület kiválasztása, ahol megadott számú lövedéket el lehet helyezni és ahonnan be lehet lőni megadott rombolási területet és célokat.
Hatodik - a robbanóanyagok, lövedékek és az összes szükséges felszerelés helyszínre szállításához alkalmas utak keresése, a tábori raktár helyének kiválasztása.
Hetedik - a vezérlőpult helyének kiválasztása.

Így a tiszti szemrevételezés által a harci zóna vezetőjének általános taktikai tervével összhangban megoldott fő kérdés az "utász tüzérség" ütegeinek elhelyezésére szolgáló terület kiválasztása volt.
A helyszínekkel szemben támasztott követelmények:
Első - a terület megfelelő mérete megadott mennyiségű lövedék egészének elhelyezéséhez, figyelembe véve az ütegekben lévő lövedékek közötti 2-3 méteres távolságot, valamint az ütegek közötti 8-12 méteres távolságot.
Második - a terület nem lehet 250-300 méternél nagyobb távolságra a frontvonaltól.
Harmadik - mivel a lövedékek röppályája körülbelül 45 fok, az ütegek helyének kiválasztásakor figyelembe kell venni az előttük álló akadályokat /magas épületek, tornyok stb./
Negyedik - az üteg elhelyezésére szolgáló területnek lehetőleg száraznak kell lennie. Nedves területeken intézkedéseket kell tennni a robbanótöltetek és a gyújtózsinór hálózat vízszigetelésére.
Ömlesztett robbanóanyagok használata hajítótöltetekhez (vízszigetelés nélkül), valamint a nem védett gyújtózsinórok nedves helyekre történő fektetése nem ajánlott, mivel a felállított ütegek hosszú ideig lehetnek harckészültségben, és a nedvesség hatással lehet rájuk.
Az "utász tüzérség" ütegeinek elismerten legmegfelelőbb helye a városban: a kertek, terek, parkok, sugárutak. A tiszti szemrevételezésnek mindezt figyelembe kell vennie. Ezért a szemrevételező csoportban olyan tapasztalt tiszteknek kell lennie, akik szem előtt tudják tartani az "utász tüzérség" városban történő alkalmazásának minden jellemzőjét és sajátosságát. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szemrevételező csoport vezetőjének az ütegek telepítését elvégző század parancsnokának kell lennie.

3

5. Feladat meghatározása az egységek számára

Az "utász tüzérség" telepítésével kapcsolatos komplex előkészítő és végrehajtó munkálatok egésze az alábbiakban foglalható össze:
Első - előkészítő munkák a harci zónán kívül.
Második - a robbanóanyagok, lövedékek, robbantóeszközök és a szükséges kiegészítők szállítása a tábori raktárakba.
Harmadik - előkészítő munka a harci zónán belül.
Negyedik - a töltetek telepítése az ütegekbe.
Ötödik - sortűz leadása, ellenőrzés és megfigyelés.
Hatodik - kommunikáció a harci zóna vezetőjével.
Az előkészítő munka elvégzéséhez tapasztalt harcosokból és őrmesterekből különleges csapatot állítottak ki. A csapat vezető tisztje a teljes komplex előkészítő munka végrehajtását kapta feladatul, amely magában foglalta:

a/ elektromos gyújtók és elektromos detonátorok kalibrálását
b/ késleltetett működésű elektromos detonátorok készítését
c/ lövedékek előkészítését
d/ fa amortizátorok készítését
e/ gyújtózsinór hálózat előkészítése
f/ robbantó vezetékek előkészítése

Az adott objektumon végzett összes többi munkát a század alegységek egyike végezte. A század parancsnoka a helyszíni szemle eredményei alapján feladatul kapta, hogy egy éjszaka alatt bizonyos számú lövedéket telepítsen a felderítő csoport által meghatározott területre. A feladatot megkapva a századparancsnok úgy rendelte hozzá a szakaszparancsnokokhoz, hogy biztosítsa a szükséges anyagok időben történő szállítását a harci zónába, időben elvégeztesse az előkészítő munkát a terepszakaszon és az ütegeket telepítését. A legkritikusabb munkákat /a gyújtózsinór-hálózat bekötését, az elektromosgyújtó-hálózat bekötését / a legtapasztaltabb személyekre bízták a tiszti állományból vagy a tapasztalt utászok közül.

6. ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁK A LÖVEDÉKEK BETÖLTÉSÉRE.

A/ A robbanóanyag és lövedék raktár megszervezése

Az "utász tüzérség" használata nagy mennyiségű robbanóanyagot és lövedéket igényel. Ezért meglehetősen jelentős készlet halmozódhat fel belőlük a raktárban.
Tekintettel arra, hogy a raktár a frontvonal közvetlen közelében található, az ellenséges tüzérség műveleti zónájában, a raktárban lévő készleteket a maximális mértékben szét kell szórni, hogy ellenséges tűzcsapás esetén ne semmisüljön meg nagy mennyiségű lövedék, és főként, hogy a lerakodás és rakodás során egy esetleges lőszerrobbanás esetén el lehessen kerülni a nagyszámú áldozatot.

4

A lövedékek tárolására szolgáló helynek meg kell felelnie a következő követelményeknek:
a/ legyen távol a lakóépületektől és az ipari vállalatoktól
b/ jó megközelítéssel rendelkezzen a járműszállítás számára
c/ legyen jó természetes álcázása
d/ a védelem megkönnyítésére jól látható belátható legyen az egész terület
Buda ostroma alatt Őrmező település területén választottak ilyen helyet, 500 x 700 méteres kiterjedéssel. A helyszín két oldalán út haladt, amelyen gép- és lóvontatta, lövedéket szállító járművek haladtak. A raktárért és az összes raktározási műveletért felelős tiszt szigorúan gondoskodott arról, hogy a kocsik kirakodása során a járművek és a katonák ne csoportosuljanak nagymértékben a raktárban.

A kirakodott lövedékeket a tüzérségi lövedékek tárolására vonatkozó követelményeknek megfelelően rakták halomba.
A rakodás előtt a lövedékeket kaliberenként válogatták, ugyanolyan típusú gyújtókkal, hogy a katonák akik a fejeket lecsavarják ugyanolyan típusú lövedékekkel foglalkozzanak, amely lehetővé tette a gyorsabb munkát. A raktározási, kirakodási és rakodási munkákhoz 8 harcost osztottak be, akiket egy fiatal parancsnok vezetett.

B/ Az elektromos gyújtók és elektromos detonátorok kalibrálása

Az elektromos gyújtók (késleltetett működésű elektromos detonátor) és az elektromos detonátorok bekapcsolása az elektromos robbantó hálózatba sorosan történt. Ez szükségessé tette, hogy gondosan válogassák ki azonos ellenállású csoportokba - kalibrálják azokat. Ha a kalibrálás nem elég pontos, az egyes elektromos detonátorok hamarabb felrobbannak, mint a többiek, megszakítják az elektromos robbanási hálózatot és kiiktatják az összes többi töltetet.
Az elektromos gyújtók és az elektromos detonátorok kalibrálását egy nagy ohmmérőn végezték csoportokra. Az azonos csoportba tartozó elektromos detonátorok és elektromos gyújtók között legfeljebb 0.05 ohm ellenállás eltérés volt. A kalibrált elektromos detonátorok és elektromos gyújtók csoportjait külön dobozokba helyezték. Az azonos csoportba tartozó elektromos detonátorokon és elektromos biztosítékokon ugyanazok a jelek (általában csomók) készültek, amelyek lehetővé tették az azonos csoportba tartozó elektromos detonátorok és elektromos gyújtók könnyű megkülönböztetését éjszakai körülmények között, érintéssel.

C/ A késleltetett elektromos detonátor felépítése

A késleltetett működésű elektromos detonátor vagy gyújtócső egy elektromos gyújtóból, egy 8-10 cm hosszú Bickford-zsinórból /a távolságtól függően/ és egy detonátorkapszulából áll.
A gyújtócsövek készítésének folyamatát a következőképpen szervezték:
1. művelet - lyuk vágása a gázok távozásához az elektromos gyújtóban. A lyukat 2-3 mm-rel a piroxilin gyapot alatt vágták ki egy háromszögreszelővel.

5

2. művelet - elektromos gyújtók kalibrálása /lásd fent/
3. művelet - az elektromos gyújtók készítésével egyidejűleg 8-10 cm hosszúságú Bickford-zsinór darabok készítése.
4. művelet - a Bickford-zsinór egyik végére ráhelyezik a detonátor-kapszulát és összenyomják.
5. művelet - a késleltető gyújtó összeszerelése. A Bickford-zsinór végét egy detonátor-kapszulával a végén megpuhítják és lőporba mártják, hogy a porpép és a végén lévő lőpor egy egységet alkosson. A Bickford-zsinórt olyan mélységbe helyezzük az elektromos gyújtóba, hogy a gáz kiömlő nyílások nyitva maradjanak, majd összenyomással préseljük. Az elkészített ugyanolyan ellenállással rendelkező késleltetett hatású elektromos detonátorokat kartondobozba helyezik.

D/ dugók készítése

A lövedék nyílásának eltöméséhez készített dugó egy csonka kúp, amelynek oldalán két hornyot vágnak ki, ahol az elektromos vezeték áthalad.
A dugók gyártásához fából készült, kerek rudat kell készíteni, amelynek átmérője megegyezik a dugó /kúp/ teljes hossza legnagyobb átmérőjével. A rúdnak kör keresztmetszettel kell rendelkeznie, oldalról teljesen síkba gyalulva. Az elkészített rudakból hengereket fűrészelnek, ezután hozzáfognak a dugó végleges kidolgozásához. A dugó kúposságát úgy biztosítják, hogy a henger egyik végét vésővel vagy késsel levágják. Az elektromos detonátorok áthaladására szolgáló hornyokat késsel vágják ki. A dugók elkészítésére szolgáló munkacsoport 9 emberből áll, amelyből három kör alakú rudat készít, egy méretre fűrészeli a rudat és 5 ember véglegesre formálja a dugókat.
A csapat 1000 darab dugót tud elkészíteni 8 órás munkanap alatt.

E/ A lövedék fejének lecsavarása

Annak érdekében, hogy előkészítsük a lövedékeket a kivetésre, az alábbiak szükségesek:
1. Letekerni a lövedék fejét.
2. Egy lyukat fúrni a lövedék robbanóanyagába, ahol általában olvasztott TNT-t használnak. Behelyezni egy robbantó patront vagy feltölteni őrölt préselt TNT-vel.
3. Behelyezni egy késleltetett működésű elektromos detonátort /gyújtócsövet/.
4. A lövedék nyílását egy fából készült dugóval betömni az elektromos vezetékek károsítása nélkül. A lövedékfejek lecsavarásához asztal, villás-és csőkulcskészlet, véső, kalapács, csavarhúzó és pontozó kell. Két ládát kell egymás mellé állítani, amelyek közül az egyikbe a fejek kerülnek, a másikba a gyújtók.
A munkacsoport 9 harcosból áll. A fejek kicsavarása a raktártól valamint az összes többi munkafolyamattól legfeljebb 200 m távolságra történik.

6

A munkacsoport 8 órás munkanapon 200 darab lövedéket tud kigyújtózni.

F/ Robbanóanyag kifúrása a gyújtócső számára

A gyújtócső /késleltetett hatású detonátor / behelyezéséhez lyukat fúrnak a lövedék robbanóanyagába. A legjobb egy D=35 mm-es lyukat fúrni, hogy egy 75 g-os robbantó patron szabadon belemenjen. A munkatapasztalat megmutatta, hogy lyukat fúrni a legjobban házilag készített fúróval lehet egy padba ágyazva lentről felfelé /lásd 2. ábra/, a fúró köracélból készül /acél Z/ d=20 mm, /lásd 1. ábra/, amelyet a munkafolyamat során egy reszelővel éleznek.
A fúrást egy épületben végzik 1-2 fővel egy külön helyiségben. A munkacsoport 5 harcosból áll: négy fúrós és egy szállító. A lövedékek szállítását a szállítók végzik a fej lecsavaró munkacsoportból.
A munkacsoport a lövedék kaliberétől függően 200-250 darabot fúr ki a 8 órás munkanap alatt.

G/ Lövedékek szerelése

A lövedék végleges összeszerelése során a kifúrt lyukba robbantó patront vagy őrölt préselt TNT-t helyeznek, behelyzik a késleltetett működésű elektromos detonátort, papír tömítést tesznek be, bekalapálják a fadugót, majd rögzítik az elektromos vezetékeket a a lövedékfejhez.

7

Az összeszerelést 7 főből álló munkacsoport végzi, amelyből négy fő a lövedékeket szereli, egy fő a TNT-t őrli és két fő a késztermék raktárba viszi a lövedékeket. A munkacsoport 500 darab lövedéket képes összeszerelni egy 8 órás munkanap alatt.

H/ Fa amortizátorok /távtartók/ készítése

A fa amortizátor egy 15 x 15 x 65 cm méretű rönk. Az amortizátorok elkészítéséhez a rönköt négy oldalúra vágják 15 x 15 cm keresztmetszettel, majd hosszvágó fűréssszel méretre vágják.
A munkacsoport 6 főből áll, akik közül négy fő rönköt vág, két fő pedig méretre vágja a gerendákat és egymásra rakja őket.
A faanyagoknak a csoporthoz történő szállítására egy rakodót biztosítanak lovaskocsival. A munkacsoport 500 darab amortizátort készíthet egy 8 órás munkanapon.

I/ Az elektromos hálózat bekötése

Az elektromos hálózat teljes bekötését a lövedékek telepítésének helyén végezték. A raktárban csak egy kéteres gerincvezetéket készítettek, a kezelőpaneltől az ütegek telepítési helyéig lévő távolságnak megfelelő hosszban.
Hogy a gerincvezeték fektetését felgyorsítsák azon a helyen, ahol néha ellenséges tűz alatt kellett dolgozni, a gerincvezetéket a raktárban kábeldobra tekercselték fel, mind a bemeneti mind a kimeneti végét kivezetve.
A kábeldobra tekercselt gerincvezeték lehetővé tette, hogy éjszakai körülmények között, egy vagy két perc alatt kihúzzák a vonalat a vezérlőpulttól az ütegek telepítési helyére.
A végek kivezetései lehetővé tették a vonal ohmmérővel történő ellenőrzését mind a raktárban, mind a munka helyszínén, a tekercs lecsavarása nélkül.
Gumi szigetelésű utászvezetéket használtak.
A vonal előkészítésén két fő dolgozik, akik 8 órás munkanap alatt 16 üteghez 16 gerincvezetéket tudnak készíteni

J/ Robbanóanyag téglák készítése

A lövedékek kivetésére szolgáló hajítótöltethez TM-41, TMD-B típusú hibás aknák robbanóanyagát és egyéb porított robbanóanyagokat használtak fel. A robbanóanyagot ott, ahol a lyukak száraz helyen voltak, csomagolás nélkül öntötték a lyuk teljes szélességében a hátsó falhoz.
Abban az esetben, ha a lyukakat nedves talajba készítették, és a bennük lévő robbanóanyag néhány órán belül átnedvesedhetett, zsákvászonba, vastag papírba stb. rögtönzött anyagba csomagolták, amely rövid ideig megóvhatja a robbanóanyagot az átnedvesedéstől. A töltet szintén a lyuk teljes szélessége mentén helyezkedett el. A robbanóanyagok számára téglából, deszkából és más száraz anyagból talapzatot készítettek, hogy a robbanóanyagokat megvédjék a nedvességtől.

8

K/ A munkaszervezés folyamata

A lövedékek végső összereléséhez a következő típusú munkákat kell elvégezni:

a/ a lövedékeket arra a helyre vinni, ahol a fejeket lecsavarják
b/ fejeket lecsavarni
c/ a lövedékeket lyuk kifúrásra vinni
d/ lyuk fúrása a lövedékek robbanóanyagába
e/ a kifúrt lövedéket összeszerelésre vinni
f/ a lövedéket véglegesen összeszerelni
g/ az összeszerelt lövedéket a raktárba vinni

Egyidejűleg elvégezni a fa amortizátorok, a fadugók valamint az őrölt TNT előkészítésének munkáit. A lövedékfej lecsavaró csapat harcosai felveszik a raktárból a lövedékeket, a kigyújtózott lövedékeket pedig elküldik lyukfúrásra.
A hordár a lyukfúró csoportból a kifúrt lövedékeket végső összeszerelésre viszi. Az összeszerelés után a lövedék összeszerelő csapat harcosai a késztermék raktárába viszik a lövedékeket.

7. AZ ÜTEGEK HELYSZÍNRE TELEPÍTÉSE FELADATÁNAK VÉGREHAJTÁSA

A. A telepítés helye és a célpontok

A telepítés helyét és célpontjait a feladat elvégzése előtt a tiszt szemrevételező csoport határozta meg.
Az "utász tüzérség" ütegeinek elhelyezésére a következő követelményeket határozták meg:
a/ távolság a frontvonalunktól 200-250 m.
b/ távolság a céltól 300-400 m.
c/ távolság a cél előtt fekvő magas épületektől 70-80 m.
d/ az üteg elhelyezési körlete olyan terepszakaszon kell legyen, ahol a talaj száraz és könnyen kezelhető.
e/ az üteg elhelyezési körlete lehetőleg olyan területen legyen, amit épületek és egyéb építmények takarnak el az ellenség elől a munka álcázása, a kisebb emberveszteség és a robbantó- és elektromos hálózatoknak az ellenséges tűz általi kiiktatásának elkerülésére.
Az utász tüzérség ütegeinek telepítési munkálatainak megkezdése előtt, a munkát végrehajtó alegység parancsnoka, a munka megkezdéséig megismerve a helyzetet a harci zóna vezetőjén keresztül, valamint a korábban megállapított célok helyét, nem csak az üteg telepítési helyét határozza meg konkrétan, de minden egyes lövedékét, valamint a tűzcsapás irányát.
A budai harci műveletek során a következő körletek voltak az "utász tüzérség" ütegei telepítésének helyei:

9

A vázlat az összes felsorolt telepítési helyet és a tűzcsapások célpontjait tartalmazza /lásd a függeléket. 24. lap/

B. A felelősségek kiosztása a telepítés során

B. Az ütegek harci személyzete 6 főből áll.

Az 1. szint - a vezető /az egység parancsnoka/, pontosítja az ütegek szakaszparancsnok által előírt telepítési helyét, a tüzelés szögét és a kivetendő lövedékek mennyiségét, kiásatja a harcosokkal a lyukakat, ellenőrzi minden szint munkáját, segít a 2. és 3. szintnek a lövedék fektetésében, a hálózat bekötésében, ellenőrzi az üteg hálózatának vezetőképességét.
A 2. és 3. szint megkapja a lövedékeket és ellenőrzi a kiválasztott elektromos detonátorok megegyező ellenállását, elviszi a nyitott lyukakhoz, behelyezi a lyukakba az amortizátorokat, beköti az elektromos hálózatot és lefekteti a gyújtózsinór hálózatot.
A 4. 5. és 6. szint földmunkákat végez, lefekteti a robbanóanyagot és egy csillapító talajréteget helyez el. A lövedék lerakása után eltömítik a töltetet is.

C. A lövedékek telepítésének rendje az ütegekben

Egy üteg összes lyuka egyetlen sorban van kiásva a frontvonal mentén. Következésképpen ugyanazon üteg összes lövedékét ugyanabban a frontálisan húzódó vonalban helyezték el. Ily módon egy üteg egy másik ütegtől eltérhet a lövedékek számát vagy kaliberét illetően, de a lövedékek relatív helyzete minden ütegnél azonos.

10

Nagyszámú kis kaliberű lövedék lerakása esetén ez utóbbiakat kettesével helyezték minden egyes meghajtó töltetre.
A lövedékeket a fából készült amortizátorra helyezték, a végekkel együtt. / Lásd a vázlatot jelentésben és az elektromos hálózat vázlatát - függelék száma 32. lap/. Az ütegekben lévő lövedékek számát a kiválasztott terület szélességétől függően 4 és 32 között határozták meg.

D. Harcrend a lyukak éjszakai ásásakor ellenséges tűzben

Az "utász tüzérség" ütegeinek telepítésekor a fő harci egység a szakasz volt. A szakaszparancsnok, miután a századparancsnoktól megkapta a feladatot meghatározott számú üteg telepítésére a megadott területen, konkrét feladatokat határozott meg a rajparancsnok számára. Egy harcosokból álló csoportot állítottak fel a munkahely harci védelmére 75-100 méter távolságra attól a helytől, ahol a munkát végezték.
Az egyik raj az elektromos robbantóhálózat, valamint a gyújtózsinór hálózat előkészítését és bekötését kapta feladatul, ezeknek a hálózatoknak az üteg telepítési helyén történő összeillesztését valamint az elektromos robbantóhálózat csatlakoztatását a gerincvezetékhez.
A többi rajt a lyukak kiásására, az indítótöltetek lerakására, a lövedékek lerakására, a töltetek betemetésére és álcázására helyezték.

E. Robbanóanyagok csomagolása, lövedékek hézagolása

Miután a lyukakat teljesen kiásták, a szakaszparancsnok ellenőrizte kiásásuk helyességét, a tüzelés megadott irányának pontosságát, a harcosok elkezdik lerakni a hajítótölteteket. A robbanóanyag egyenletesen illeszkedik a hátsó falban lévő lyukába a teljes szélességben. A robbanóanyagok tetejére 15 cm vastag földréteget töltöttek /csillapító talajréteg/. A réteg tetején egy fából készült amortizátor feküdt. Így a hajítótöltet és a lövedék közötti távolság körülbelül 30 cm-re volt beállítva. A fából készült amortizátorra helyezték a lövedéket. A hajítótöltet, az amortizátor és a lövedék hossztengelyeinek egymással párhuzamosnak kellett lennie és merőlegesnek a tűz irányának oldalszögére. A lövedék lerakása után elvégezték a gyújtózsinór hálózat és az elektromos robbantó hálózat bekötését.

F. A hálózat bekötése

Az üteg hajítótölteteit gyújtózsinór gerincvezeték kötötte össze, a szélső kivetőtöltetek közötti távolsággal megegyező hosszúsággal.
A gyújtózsinór gerinchálózatnak a kivetőtöltetekkel való összekapcsolásához gyújtózsinórból készült csövet alkalmaztak mindkét végén detonátor kapszulával.

11

A detonátor kapszulákat a hajítótöltet TNT blokkjának nyílásába helyezték a töltet közepétől egyenlő távolságra, hogy a töltet teljes hosszában egyenletes legyen a robbanás. A cső közepét a gyújtózsinór gerincvonalhoz kötötték. A gyújtózsinór gerincvonal kettős volt a nagyobb megbízhatóság érdekében. A gyújtózsinór használata lehetővé tette hogy az elektromos hálózat kevés elektromos detonátort tartalmazzon, sőt, egy üteg kis számú lövedék esetén /legfeljebb 5 db/ elvan két elektromos detonátorral, így az áramkör megbízhatóbb és vezetőképesebb.
Az elektromos detonátorok rögzítése a gyújtózsinór gerincvezetékhez lehetővé tette, hogy az összes hajítótöltet robbanása azonos körülmények között történjen.
Az elektromos hálózat kötését az alábbiak szerint hajtották végre.
Abban az esetben, ha kevés lövedéket telepítenek egy ütegbe / lásd a diagram-függeléket a 26. lapon / legfeljebb 5 darabot, az összes elektromos gyújtó sorosan kapcsolódott egymáshoz. A szélső lövedékek elektromos gyújtóinak szabad vezetékeit a gyújtózsinór gerinchálózat végeihez rögzített elektromos detonátorokhoz csatlakoztatták. Az elektromos detonátorok másik végét az elektromos hálózat gerincvezetékéhez csatlakoztatták. Az áramátvitelt a következő módon hajtották végre: áramforrás, fővezeték, elektromos detonátor, lövedékek elektromos gyújtói /késleltetett működésű elektromos detonátorok/, elektromos detonátor, fővezeték, áramforrás.
Ha egy ütegbe nagy számú lövedéket telepítenek, a nagyobb működési megbízhatóságért a gyújtózsinór gerincvezetékhez minden 3-4 hajítótöltet után elektromos detonátorokat - "felélesztőket" kötöttek be, amelyet az érintett lövedékek elektromos gyújtói /késleltetett működésű elektromos detonátorok/ közötti hézagban kötöttek be az elektromos hálózatba /lásd a diagram-függeléket a 27. lapon/.
A kis kaliberű lövedékekből 2 darabot helyeztek el egy kivetőtöltetre. Ebben az esetben az összes lövedék elektromos gyújtóját sorba kapcsolták egymással, a szélső elektromos detonátorokat és a "felélesztő" elektromos detonátorokat úgy kapcsolták be, mint az előző esetben /lásd a diagram-függeléket a 28. lapon/. A bekötésen és a hálózat fektetésén két fő dolgozik egyszerre. 8 munkaóra alatt 5-6 közepes üteghez tudnak bekötni elektromos robbantó hálózatot és gyújtózsinór hálózatot.

G. A vezérlőpult elrendezése

A vezérlőpultot 70-100 méter távolságra szerelték fel az üteg telepítési helyétől, általában pincében vagy egyéb jól zárt helyiségben.
Az elektromos hálózat gerincvonalának vezetékei, minden egyes ütegből egy vezeték, a vezérlőpult önálló csatlakozóihoz illeszkednek, az ütegek számának megfelelően számozva.
Az utász ütegektől érkező fővezetékek második vezetékeit összekapcsolták, közös vezetéküket pedig a vezérlőpanel egyedi csatlakozójához csatlakoztatták (az ábrán "O." jelzéssel jelölve). Ugyanehhez a csatlakozóhoz csatlakoztatták szorosan az áramforrás egyik kimenetét /robbantó akkumulátor/. Az áramforrás másik kimenete szabad és mozgatható maradt. Robbantás végrehajtásakor rögzítették ahhoz a számú csatlakozóhoz, amelynek az ütegét elsütötték.
Áramforrásként /robbantó akkumulátor/ BASZ-80 akkumulátorokat használtak, 2 darabot, párhuzamosan egymáshoz csatlakoztatva. Jelentős számú, egymással sorban összekapcsolt elektromos detonátor és elektromos gyújtó /késleltetett működésű elektromos detonátor/ detonációját tették lehetővé.

12

8. AZ ÜTEG HARCKÉSZÜLTSÉGBE HELYEZÉSE.

Miután minden munka befejeződött, a felelős tiszt /szakaszparancsnok/ ellenőrizte a telepítés minőségét, valamint az elektromos robbantóhálózat és a gyújtózsinór hálózat megfelelőségét. Az elektromos robbantóhálózatot ellenőrizték a vezetőképesség szempontjából a gerincvonalhoz való csatlakozás helyén, valamint a vezérlőpultnál. A hálózat működésképtelensége vagy károsodása esetén a fővonalhoz az üteget telepítő csapattól ment felülvizsgáló. Miután befejezték az összes ellenőrzési munkát, a működőképesség megléte esetén a harckészültségbe hozott ütegeknél őrt állítottak. A gerincvezetékek és a gyújtózsinór hálózat megszakításának elkerülése érdekében az ütegek helyén a járás tilos volt. Az üteg kilövése parancsra történt az üteg sorszáma szerint.

A. A megfigyelőpont megszervezése a lövedék röppályájának és hatása eredményének megfigyelésére

A harci zóna vezetőjének egyetértésével a frontvonalon megfigyelőpontot választottak ki a lövedékek hatásának megfigyelésére. Bizonyos esetekben a megfigyelőpont a tüzérségi vagy a lövészegység megfigyelőpontjával együtt helyezkedett el. A megfigyelőpontra egy tisztet és 2-3 főből álló felderítőcsoportot küldtek. A megfigyelőket távcsővel, várostérkép másolatokkal látták el. A város térképének másolatára rájelölték a lövedékek becsapódási helyeit.

B. A lövész egységekkel való kommunikáció megszervezése

A lövész zászlóalj parancsnokaival és a harci zónák vezetőivel, amelyek területein munkát végeztek, folyamatos összeköttetést tartottak fent telefon és hírvivők segítségével.

C. Parancsok fogadása és tűz megnyitása

Miután az összes üteget harckészültségbe helyezték, tájékoztatták róla a harci zóna vezetőjét. A tűz megnyitása a fő fegyvernem feladataihoz kapcsolódott. Ellenséges ellentámadás visszaverésekor, valamint a támadásra gyülekező ellenséges erő tűzzel való megdolgozására nem vártak felső parancsra és a harci zóna vezetőjének közvetlen parancsára tüzet nyitottak. Ugyanakkor az "utász tüzérség" tüzének megnyitását, amelyet meghatározott időben való munkára készítettek elő, a hadosztályparancsnok által korábban meghatározott területeken, a hadosztályparancsnok, a törzsfőnök vagy az 1. osztály vezetőjének személyes parancsára hajtották végre.

9. A MŰVELETEK EREDMÉNYEI A FELDERÍTÉSI ADATOK ÉS FOGLYOK KIHALLGATÁSA ALAPJÁN

A rombolási terület felmérése és az ezen a területen fogságba ejtett hadifoglyok elmondása alapján megállapították, hogy az "utász tüzérség" tüze erősen demoralizálja az ellenséget és jelentős veszteségeket okoz élőerőben és felszerelésben, mely a tűzcsapásnak kitett területeken gyülekezett. /lásd George Kurtus hadifogoly vallomását- függelék száma - 23. lap/.

13

10. TAKTIKAI ÉS MŰSZAKI JELLEMZŐK A LÖVEDÉK KIVETŐ RENDSZER ALKALMAZÁSÁBAN.

A/ Az alkalmazás taktikai sajátosságai /a frontvonal változásai, a harc városi körülményei/

A lövedékek 360-500 méteres repülési tartománya bizonyos fokig meghatározza az ütegek helyét. A telepítési helyeket a frontvonal közvetlen közelében kell kiválasztani.
A felderítési adatok beérkezésétől az ütegek telepítéséig a frontvonal megváltozhat. Ez arra kényszeríti az ütegeket telepítő parancsnokot, hogy ne csak a telepítés idején határozza meg a frontvonal állapotát, hanem elsősorban az ütegek harckészültségbe helyezésekor is. Ha a frontvonal annyira előremozdul, hogy a telepített ütegektől a lövedék röptávolságára vagy annál jobban eltávolodik, a tűzmegnyitás már nem lehetséges. A telepítési hely kiválasztásakor az ütegek telepítési helyei előtt magas építmények vagy többszintes épületek meglétének jelentősége van. Ebben az esetben figyelembe kell venni a lövedékek röppályáját, 45-50°-ra véve azt, és ha lehetséges a lövedékeket az épületek közötti hézagokba irányítani, vagy a telepítést az akadálytól megfelelő távolságra vinni.
A lövedékek meredek röppályájának köszönhetően az "utász tüzérség" el tudja találni az ellenséget a tüzérség számára elérhetetlen helyeken.

B/ Az ütegek távolsága az előttük álló épületektől az épületek magasságától függ

A gyakorlatban az elemek hátravonása az előttük álló legfeljebb 12-16 méter magas házaktól vagy más építményektől legfeljebb 50-70 méterre történt. Nem volt olyan eset, hogy a lövedékek eltalálták ezeket a házakat.

C/ A töltetben a robbanóanyagok mennyiségének, a lyukak kiásása szögének, a földnek, a lövedékek kaliberének hatása a kilövési távolságra

Egy 105 mm-es lövedék vagy 2 db 88 mm-es lövedék kivetéséhez hajítótöltetnek 15 kg tömegű ammonitot alkalmaztak. 50% TNT használatával a töltet 10 kg-ra csökkenthető. Kötött talajon 30-40°- os rámpával a lövedék hatótávolsága elérte a 600 métert. 152 mm-es kaliberű lövedékek kivetésekor 25 kg ammonitra van szükség; 50% TNT használatával a töltet 18-20 kg-ra csökkenthető. Szilárd talajjal és 30 fokos rámpával a repülési távolság elérte az 500 métert.
Megállapították, hogy szilárd talajokban a lövedékek repülési távolsága nagyobb volt, mint azokban az esetekben, amikor a lyukak puha vagy nedves talajban helyezkedtek el. A rámpát átlagosan 30°-os dőléssel alkalmazták.
Jelenleg is tartanak a vizsgálatok hogy megállapítsák a lövedékek repülési távolságának összefüggését a robbanóanyagok mennyiségétől, a rámpa szögétől, a töltet mélységétől és a robbanóanyagok összetételétől.

D/ Különféle módszerek a lövedékek lyukakba történő telepítésére

A gyakorlatban két módszert alkalmaztak a lövedékek telepítésére: egyenként és 2 lövedékenként a hajítótöltetre. A 2 és 3 lövedék egyetlen lyukba helyezése 88 mm-es vagy kisebb kaliberű lövedékek kivetése esetén célszerű. Ezekben az esetekben a lyuk szélesebb, a lövedékek pedig a hossztengely mentén helyezkednek el. A hajítótöltet súlya ezekben az esetekben 20-30% -kal nőtt.

14

E /TNT alkalmazása robbanótöltetként

A gyakorlat megmutatta, hogy tiszta TNT használata hajítótöltetként nem ajánlott. A robbanás túl nagy erővel bír, és gyakran még a robbanás során összetöri a lövedéktestet.
Jó eredményt ad az ammonit és donorit alkalmazása a hajítótöltetben.

11. POLITIKAI TÖMEGMUNKA A FELADAT VÉGREHAJTÁSA SORÁN.

Amikor meghatározták a feladatot az "utász tüzérség" telepítéséről, a századoknál a kommunisták és komszomolisták értekezletet tartottak a feladat fontosságáról valamint a technikai előírások precíz betartásáról.

1945.02.08-án mihelyt a jó eredményeket adó lövéseket leadták, felvilágosító munkát végeztek az összes katona és tiszt között arról, hogy ez a hatás rendkívül jó.
A 3. század területén az ellenség ellentámadása kifulladt az "utász tüzérség" által a gyalogsági egységeinknek nyújtott támogatás következtében.
A gyalogosok nagyra értékelték a munkánkat. Továbbá a személyi állománynak elmesélték a legjobb utászaink férfias és bátor haditetteit. Például: az 1. század 149. zászlóaljában a kommunista Hetmanov törzsőrmester különösen kitüntette magát, aki ellenséges tűz alatt kijavította az ütegekhez vezető elektromos vezetékek szakadását, ennek köszönhetően az ütegek hibátlanul működtek. Egyes vöröskatonák részéről hiányosságok is megmutatkoztak. Ez természetesen pozitív hatással volt a feladat teljesítésére a következő napokban.
A munka 2. és 3. napján a szakaszokban "harci lapokat" adtak ki, amelyek az elvtársak harcban tanúsított viselkedésének legjobb példáit emelték ki.
Ezek az erőfeszítések kapcsolatban voltak a Vörös Hadsereg sikereinek alakulásával más frontokon-a Szovinformbüro összefoglalóját naponta ismertették a személyi állománnyal. Jól szervezte az információt a 149. zászlóalj pártszervezője Kilocsek főhadnagy. Ugyanezen zászlóalj 1. és 3. századának pártszervezői tt.Mamaladze és Kotov folyton munkában voltak, személyes példát mutatva a munkában és felvilágosító munkát végezve. A feladatok befejezése után a zászlóalj minden századában pártgyűléseket tartottak a következő napirenddel: Hogyan gyakoroltak a kommunisták élenjáró szerepet a harcban.

12. A LÖVEDÉKEK KIVETÉSÉNEK ÖSSZESÍTETT EREDMÉNYEI.

Az "utász tüzérség" működésének eredményei a táblázatból láthatók az alábbi oldalon:...
Az "utász tüzérség" alkalmazásának eredményeként jelentős számú ellenséges tűzfészket némítottak el, valamint veszteségeket okoztak az ellenségnek élőerőben és felszerelésben.

15

13. HARCI EPIZÓDOK.

Az ütegek telepítésének helyszíne. Sztyepanov hadnagy pontosítja az egyes csoportok feladatát. Elkezdődik a munka. Petrov őrmester mesterien, érzéssel, ellenőrzi a csapata minden egyes katonájának munkáját, parancsokat ad és maga is munkához lát. Ég a keze alatt a munka. Mestere a munkájának. Lavrentyev harcos teljes szorgalommal, a veszélyt elfeledve végzi a munkát.
Cvetkov törzsőrmester öregkatona, ért a mesterségéhez, a hálózatot illeszti össze.
Szalnyikov törzsőrmester egyik tűzfészket létesíti a másik után.
Reggel. A gyalogosok izgatottan várják a tűztámogatást. Az ellenség nem tudja, mi vár rá. Hirtelen fülsiketítő sortüzet adnak le, az ellenség fejére és felszerelésére több tucat lövedék repül. Hívnak a megfigyelőpontról: "Jó.". - A lövedékek a célpont felé repülnek. Adjanak még." Sortűz sortüzet követ. Erős robbanások hallhatók az ellenség elhelyezkedési körzetében...
...A komszomolista Arhipov egész éjjel szorgalmasan telepítette a lövedékeket az ütegbe. Reggelre telepítették az ütegeket. A századparancsnok azt ajánlotta Arhipovnak, hogy menjen pihenni. Arhipov így szólt: "Kapitány elvtárs, engedje meg, hogy itt maradjak, amíg az ütegek dolgoznak. Én is szeretném látni a munkánk eredményeit." Arhipov a harcállásponton volt mindaddig, amíg az általa telepített lövedékek a németek fejére nem hullottak.
...Az ellenség ellentámadással próbált csapást mérni az egyik gyalogos századunkra. "Tüzet" - kérte a gyalogsági egység parancsnoka. A németek fejére lövedékek tucatjai potyogtak. Felrobbantak, pusztítva az ellenséget az utcákon, udvarokban, padlásokon. Az ellenség nem állta a tüzet és visszaszaladt. Gyalogosaink üldözték a visszavonuló ellenséget, új háztömböket foglalva el.

MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJÉNEK SPECIÁLIS ESZKÖZÖKÉRT FELELŐS MEGBÍZOTT HELYETTESE
Kuznyecov hadnagy

16

AZ UTÁSZ TÜZÉRSÉG ÉRTÉKELÉSE

Az új módszer a zsákmányolt lövedékek kivetésére /utász tüzérség/, melyet a 27. Önálló gépesített műszaki jászvásári dandár és a 207. önálló lángszórós század utászai alkalmaztak Budán a 317. lövészszázad sávjában, hatékony eszköznek bizonyult az ellenséges élőerő megsemmisítésére a városi harc körülményei között.
Meredek röppályájú tömeges tüzet leadva, az "utász tüzérség" sortüzeivel lefedte a legközelebbi célokat, zárt épületeket, amelyek megközelíthetetlenek az ágyúk és aknavetők röppályája által, az ellenségnek élőerőben jelentős veszteséget okozva.
1945. február 8-11 között 1100 lövedéket kilőve, az utászok február 8-án segítettek visszaverni az ellenség ellentámadását, és a továbbiakban jelentős segítséget nyújtottak csapataink előrenyomulásához.
A harci feladat végrehajtásakor az utász legénység bátorságot, férfiasságot és szervezettséget mutatott.
Minden kilőtt sortűz fedte a meghatározott területeket és saját csapataink nem szenvedtek veszteséget.

A 317. lövészhadosztály parancsnoka
Buda. GUSIN ezredes
1945. február 14.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

17

ÉRTÉKELÉS

A zsákmányolt lövedékek kivetése /utász tüzérség/, amit a 27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár és a 207. önálló lángszórós század utászai alkalmaztak Budán a 317. lövészhadosztály és 83. tengerészgyalogos dandár műveleti sávjában, hatékony eszköznek bizonyult az ellenséggel való küzdelemben a városi harc körülményei között.
Az "utász tüzérség" meredek röppályájú tömeges tüzet ad a nagy épületekkel elzárt közeli területekre, melyek az ágyúk és aknavetők röppályája számára elérhetetlenek.
Az "utász tüzérség" különböző időpontokban robbanó, csendben lehulló és nagy mennyiségű repeszt adó lövedékekkel való tüzelésre képes, ezzel elérve az ellenség élőerejének pusztítását, amely nagy épületek mögött található és úgy véli, hogy biztonságban van.
Az "utász tüzérség" rövid idő alatt kivívta a gyalogság nagyraértékelését.

A CSOPORT TÖRZSFŐNÖKE
Szoszedov gárda-vezérőrnagy

BUDAKESZI
1945.02.14.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

18

ÉRTÉKELÉS

Az "utász tüzérség" alkalmazásának a 27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár és a 207. önálló lángszórós század által Buda ostroma során a 83. önálló tengerészgyalogos dandár működési sávjában nagyon pozitív hatása volt az ellenség morális befolyásolásában és az ellenséges élőerő megsemmisítésében a városi harc körülményei között.
Február 8-tól 11-ig az utászok több mint 1000 lövedéket lőttek ki, sikeresen tűz alatt tartva a kijelölt területeket, biztosítva a dandár támadó műveleteit valamint nagymértékben hozzájárultak az ellenség azon szándékainak meghiúsításában, hogy áttörjön dél felé.
Az "utász tüzérség", amely meredek röppályájú tömeges tüzet adott, sortüzeivel lefedte a közeli, épületekkel elzárt területeket.
Az "utász tüzérség" rövid idő alatt kivívta a gyalogság nagyraértékelését.
Csapataink nem szenvedtek veszteséget az "utász tüzérség" által leadott sortüzektől.

A 83. ÖNÁLLÓ TENGERÉSZGYALOGOS DANDÁR PARANCSNOKA
Szmirnov ezredes

Buda
1945. február 13.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

19

83. tengerészgyalogos dandár 16. önálló tengerészgyalogos zászlóalj törzs

Jellemzők

Az "utász tüzérség" munkája során a zászlóaljunk által elfoglalt helyszínen az "utász tüzérség" rendkívül hatékony volt - jelentős romboló műveleteket hajtott végre, valamint az ellenség élőerejének pusztítását.
Az "utász tüzérség" lövedékeinek robbanása szörnyű benyomást tett az ellenségre /a foglyok kihallgatása alapján/.
A robbanások mindig váratlanok voltak az ellenség számára, morálisan megbénították őt, és az elfogottak szavai szerint - úgy nevezték, hogy az oroszok feltalálták a "második Katyusát".

A 16. önálló tengerészgyalogos zászlóalj törzsfőnöke
Permanov őrnagy
A törzsfőnök helyettese
Konoplev hadnagy

1945.02.13.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

20

A HARCI TEVÉKENYSÉGEK ÉRTÉKELÉSE
27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár 149. önálló gépesített műszaki zászlóalj 1. század aknászai

A 149. önálló gépesített műszaki zászlóalj 1. századának robbantó aknászai az 1945. február 8-11 közötti időszakban a 83. tengerészgyalogos dandár 16. tengerészgyalogos zászlóaljának harci sávjában előkészítették a 3029, 3030, 3031 számú háztömböket /Buda/ a zsákmányolt tüzérségi lövedékek kivetésére 380 darab mennyiségben. 1945.02.11-én az "utász tüzérség" részt vett az általános tüzérségi előkészítésben a Budán körülvett ellenséges csoport déli részének áttörésére.
Mind az ellenség elülső védelmi vonalát, mind a gyalogság gyülekezési helyeit tűzcsapásnak vetették alá. A lövedékrobbanásokat a megfigyelőpontról tartották megfigyelés alatt.
Megemlítem az "utász tüzérség" nagy hatását és gyakorlott használatát.
Kétségtelen, hogy az "utász tüzérség" a telepítési helyek és a célok gyakorlott, helyes kiválasztásával nagy veszteségeket okoz az ellenség élőerejének és felszerelésének.
Megemlítem, a teljes aknász legénység jól koordinált, elkötelezett munkáját valamint a tiszti állománynak a feladat kiváló ismeretét és annak mesteri végrehajtását, nehéz körülmények között dolgozva - éjszaka, ellenséges tűz alatt.
A városi környezetben folyó küzdelem nehéz körülményei ellenére az "utász tüzérséggel" való kapcsolat mindig gyorsan létrejött és a telepítés pontosan a terv szerint történt.
Az "utász tüzérség" nemcsak a tüzével nyújtott számunkra jelentős támogatást, hanem az ellenség morális állapotára való hatásával is.

16. tengerészgyalogos dandár parancsnoka
Beljak őrnagy

Budapest-Buda
1945.02.13.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

21

Értékelés

Kiadva a 27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár 149. önálló gépesített műszaki zászlóalj 3. század parancsnoka Kugyel kapitány részére arról, hogy századával 1945.február 7-től február 10-ig az "utász tüzérség" munkálatait végzezte a 317. vöröszászlós lövészhadosztály 571. ungvári lövészezred 2. lövészzászlóaljában. Összesen 336 lövedéket lőttek ki. Az összes lövedék feküdt a kijelölt objektumokon, ahol nagy ellenséges csoportok gyülekeztek, ami nagy veszteségeket okozott.
A század munkája kiváló.

A 2. zászlóalj parancsnoka
Kaplenko kapitány

1945.02.10.

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

22

Kivonat

GEORG KURTZ HADIFOGOLY VALLOMÁSÁBÓL
az SzA "Feldherikalne" hadosztály állományából

A hadifogoly előadta, hogy:
A németek úgy vélik, hogy az oroszoknak új fegyverük van.
Nemrégiben a szakaszparancsnok furcsa hangot észlelt a lövedékek lezuhanásakor, mivel a robbanások rövid idővel egymás után következtek.
A kérdésre - " mire emlékezteti a németeket az új fegyver"
A hadifogoly azt felelte - /"Katyusára"/
Az új típusú orosz fegyver nagyon erős hatással vannak a gyalogságra, a repeszhatás /apró repeszek/ rendkívüli.
Ennek a fegyvernek az oroszok által más városokban történt alkalmazásáról sosem hallott. A hatása óriási.

Az eredetit aláírta:

A 317. lövészhadosztály felderítési vezetője
Rohov gárda-őrnagy

A 317. lövészhadosztály katonai tolmácsa
Lzuc főhadnagy

1945.02.12.

A fogoly hozzátette, hogy a lövedékek a robbanáskor nem csinálnak tölcsért.
Szemtanúja volt, amikor egy ilyen lövedék megölt 8 németet, akik egy magas ház udvarán voltak, és biztonságban hitték magukat.

Rohov őrnagy

1945.02.13.
Buda

Az eredetivel megegyező: A MŰSZAKI TECH. RÉSZLEG VEZETŐJE
KLJUEV mérnök őrnagy

23

Felhasznált irodalom

Az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Irattára (CAMO)
Fond: 30327, regiszter: 0000001, dosszié: 0098
A dokumentum szerzője: 27. önálló gépesített műszaki jászvásári dandár (a főparancsnokság tartaléka), Kljuev mérnök őrnagy, Kuznyecov hadnagy

Mellékletek

Tomka Emil huszár alezredes harctéri naplójában említést tett a Csepel szigeten kiépített elektromos műszaki zárról:

"Makád, 1944. november 13.
4 h. körül a sziget déli sarkával szemben a műút mellett lévő kocsmánál és a környékbeli házaknál kiabálás és kocsiforgalom indult meg, ami a jól fekvő tüzérségi tűzre megszűnt. Délelőtt folyamán megérkezett Kossa zászlós parancsnokága alatt egy elektromos akadályt telepítő műszaki század, melynek feladata a sziget déli csücskét patkószerűen, és a soroksári Duna-ág nyugati töltésének a védőkörletünk előtti részére elektromos műszaki zárat telepíteni.

Felsőcikola major, 1944. november 22.
...
Védőkörletemben az oroszok szintén megkíséreltek átkelni, de a jól működő elektromos záron két orosz meghalt, hármat pedig foglyul ejtettünk. A többi csónak a ködben visszafordult, ugyanis az a két orosz, aki elsőnek lépett a partra, érintve lábával az elektromos hüvelyt, holtan esett össze. Ez a látvány rémítette meg a többit!"

G. Sz. Csebotarjev ezredes, a 316. lövészhadosztály parancsnoka a "Béke katonái" című könyvében így írt ugyanerről az eseményről:

"A Csepel-szigetre küldött felderítők nem jártak eredménnyel. Jefimov őrmester felderítő csoportja - amelyet Sahvorosztov őrnagy küldött "nyelvért" -, a partraszállás után villanyárammal töltött drótakadályba ütközött, s miután két harcost veszített, visszatért. Meg akartuk tudni a részleteket, és magunkhoz rendeltük Jefimov őrmestert. Ő a következőket mondotta el: - A magaslatig, ahol az ellenség beásta magát, három—vagy négyszáz méter volt hátra. Óvatosan kellett megközelítenünk a célt, mert a parton bizonyára őröket állítottak fel. Elhatároztuk, hogy kúszva tesszük meg az utat. Előre küldtem Kuprijanovot, mintegy tíz-tizenöt méterre a csoporttól. Csendben kúsztunk, megálltunk, hallgatóztunk, majd továbbkúsztunk. Az éjszaka erősen ködös volt. Hirtelen ott, ahol Kuprijanov kúszott, fény villant és kiáltást hallottunk. Megmerevedtünk és találgattuk, mi történhetett? Talán akna vagy villámlás, ami áthatolt a ködön? Nehéz lenne megmondani, mennyi ideig feküdtünk és vártunk. Ha a fasisztáktól származott a fény, meglehet, hogy mi leszünk a „nyelvek". De semmi nem tűnt fel. Ekkor utasítottam hangjellel Kuprijanovot, hogy kússzon tovább előre, de ő nem mozdult. Megismételtem a hangjelet, Kuprijanov csak nem mozdult meg. „Mi lehet vele? Csak nem aludt el?" gondoltam. Mellettem Plotnyikov feküdt. Odasúgtam "-Kússz oda és mondd meg neki, hogy ne aludjon." Amikor Plotnyikov odaért Kuprijanovhoz, éles kiáltást hallottam, majd mély csend következett.
"Mit kiabál ez az őrült? Ilyen óvatosság mellett az ellenség elcsíphet bennünket" - gondoltam.
Nem volt időm tovább gondolkodni, én magam előre, Fjodorovnak pedig megparancsoltam, hogy térdeljen fel és figyeljen. Amikor Plotnyikov közelébe értem, súlyos nyögést hallottam. "Állj - gondoltam, nem lehet tovább menni." Lábánál fogva húzni kezdtem a felderítőt, de az meg sem mozdult. Mind erősebben húztam, és most már láttam, hogy eszméletlen. Amikor előbbre kúsztam egy kicsit, azt is láttam, hogy Kuprijanov halott. Megijedtem. Elhatároztuk, hogy nem folytatjuk a feladat teljesítését, hanem visszatérünk. Összeszedve a fiúkat, visszatértünk a mi partunkra, ahol Sahvorosztov őrnagy várt bennünket. Azt hitte, hogy „nyelveket emelünk ki a csónakból és felkiáltott: "Nagyszerű fiúk vagytok!" Közelebb érve meglátta, kik ezek a „nyelvek", és azonnal orvost hívott. Az megállapította, hogy mindkettőt áramütés érte. Körülbelül egy óra múlva ismét átmentünk, más útvonalon, ezúttal műszaki felderítőkkel. A köd egy kissé ritkult, és jobban lehetett látni. Odakúsztunk ahhoz a helyhez, ahol a felderítő csoport két tagját elveszítette, s a mellettem kúszó műszaki katona egyszer csak odasúgja nekem: "Nézz csak jól, mit látsz elöl?" Alaposan figyeltem, s csaknem felkiáltottam. Egy alacsony drótakadályt pillantottam meg, amely alig észrevehetően szikrázott a hajladozó fűben. A műszaki át akarta vágni a zsebkésével, de sehogy sem sikerült. A kés kicsiny volt, a drót pedig három-négy milliméteres acélhuzal."

Jelentés a 7. önálló elektrotechnikai zászlóalj tevékenységéről az elektromos akadályok leküzdésében a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján

Elektromos akadály a 316. lövészhadosztály 1077. lövészezredének sávjában

 Az ábrákon látható, hogy 1 mm vastagságú acélhuzal volt kifeszítve 25 cm-es magasságban, 2-3 cm vastagságú fából készült cölöpökre. A cölöpök között a távolság 6 méter volt. A drótot több sorban, egymástól 4-5 méter távolságra feszítették ki, az egyes sorok között átkötések voltak esetleges elvágás esetére.

Az elektromos akadály vázlata az 59. lövészhadosztály 176. gárda lövészezred sávjában

Itt  nem karókra, hanem fatörzsek közé feszítették ki a drótot, 30-40 cm magasságban, a parttól mintegy 5-8 méterre.

I. A parancs kézhezvételekor fennálló helyzet

Az ellenség csapataink támadásának kezdetéig a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján foglalt állást. Nem volt szilárd védelmi vonal: a védelem az ellenállási gócok szervezésének elvére épült. Különösen fontos megemlíteni az erőteljes ellenállási gócot Ráckeve városban, ahol az ellenség makacs ellenállást tanúsított az előrenyomuló csapatainkkal szemben. Az ellenség védelmi vonala előtt nem voltak gyalogság elleni nem-villamosított szögesdrót akadályok. Mindazonáltal elektromos akadályokat hoztak létre, amelyek jelenléte ismertté vált az előrenyomuló egységek parancsnoksága számára. A támadás kezdetét 1944-11-21 23:00-ra tervezték előzetes tüzérségi előkészítés nélkül.

II. A feladat ismertetése

A zászlóalj 1944-11-20-án Pilisen állomásozott. A Kiskunlacházára való elindulásra szóló parancsot 1944-11-20 24.00-kor kapták meg az alábbi feladattal:
1. Kapcsolatba lépni a 46. hadsereg műszaki szolgálatvezetőjével, helyzettájékoztatást kérni.
2. Átvenni a parancsot a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján meglévő elektromos akadályok leküzdésére. A zászlóalj állománya 1944-11-21 4.00-kor érkezett a célállomásra, miközben a 2. század közvetlenül Kiskunlacházán gyülekezett, a zászlóalj többi része és a zászlóaljtörzs Ráckeve Bankházán gyülekezett. A zászlóalj technikai parancsnokhelyettese Oszkin kapitány, a 2. század parancsnoka Albul kapitány és az irányító szakasz parancsnoka Novoszilszkij főhadnagy hajnalban felvette a kapcsolatot a 46. hadsereg műszaki szolgálatvezetőjével Ignatyev vezérőrnaggyal, akitől 1944-11-21 11.00-kor megkapta a tájékoztatást és a parancsot a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján lévő elektromos akadályok leküzdésére a 316., a 108. és az 59. lövészhadosztályok offenzívájának biztosítása érdekében.
A feladat kijelölésekor közölték, hogy a támadó egységek teljes frontszakaszán elektromos akadályok vannak, akár 3000 volt feszültséggel (egy fogoly utász közlése alapján), szélességük az átkelési helyeken eléri a 300 métert.

III. Munkaszervezés

Holland technikus főhadnagy és Panov törzsőrmester csoportját a 316. lövészhadosztály 1077. lövészezredének rendelték alá. Asztahov hadnagy és Saulszkij törzsőrmester csoportját az 59. lövészhadosztály 176. gárda lövészezredének rendelték alá.
Korotkov főhadnagy és Ivannyikov törzőrmester csoportjait a 108. lövészhadosztály 305. és 308. ezredének rendelték alá.

 Ezenkívül minden csoportnak volt 2 ollója a huzalvágásához, 3 pár gumikesztyű, 1 fejsze, 3-5 szonda, 3-4 csáklya. A csoportok minden tagja, kivéve azokat, akik rézöltönyben dolgoztak, lapátokkal volt ellátva.

20.00-kor az akadálymentesítő csoportokat a kiindulási vonalra szállították, ahol a helyszínen ismertették a feladatot. Holland műszaki főhadnagy és Panov törzsőrmester Dömsöd [M. T. jelzése alapján javítva] körzetében az átkelési helytől 300-400 m-re gyülekezett.

Asztahov hadnagy és Saulszkij törzsőrmester csoportja - a Kiskunlacházától 4-5 km-re lévő kiserdőben.
Korotkov főhadnagy csoportja - a Majosházától délnyugatra lévő kiserdőben.
Ivannyikov törzsőrmester csoportja - Majosházától 4 km-re délnyugatra.
Időhiány miatt a csoportoknak nem sikerült az átkelőhelyek és az elektromos akadályok felderítése.
A hadtest törzsnek az elektromos akadályok jellegére vonatkozó adatai alapján azonban előre kidolgozták az elektrikusok csoportjának cselekvési tervét.
A tervezett átkelési helyeken (lásd az 1. sz. vázlatot) lövészzászlóaljak gyülekeztek. Az elektrikusok csoportjai felkészültek a folyón történő átkelésre az első csónakokon. Minden csoportba osztottak be rézöltönybe öltözött, szondával felszerelt embereket és géppisztolyosokat, akik a munkájukat fedezték.

IV. A csoportok által végzett munka az elektromos akadály leküzdésére

23.00-kor az első csónakok az elektrikusokkal az ellenséges partra indultak. Az ellenség nyugtalannak tűnt, célozatlan tüzet nyitott a közeledő hajók zajára.
Holland műszaki főhadnagy elektrikusai partraszálltak és ott rézöltönybe öltöztek. Asztahov hadnagy csoportjaiban a mi partunkon öltöztek át az öltönyökbe, Korotkov főhadnagy csoportjaiban az öltönyöket a csónakokon vették fel. Miután a folyó nyugati partján partraszálltak, az elektrikusok azonnal felfedezték az akadályt a leleplező jelei alapján (a huzal elől erősen szikrázott). A feszültség jelenlétére vonatkozó ellenőrzést végeztek az INVETA eszközökkel.
Az akadályok 0,5-20 méter távolságban helyezkedtek el a folyópartról.
A csoport rangidősének parancsa alapján egy rézöltönyös harcos indult előre, mögötte mentek ketten a szondákkal. A többi, miután beásta magát, tüzével a dolgozókat fedezte.
A rézöltönyös katonák drótvágó ollókkal vagy lapátokkal átjárókat nyitottak az akadályok teljes mélységében (akár 15 méteren).
Az átjárók átlagosan 50 méter szélességűek voltak az elülső részen.
Megszervezték az átjárók irányító szolgálatát és áthaladt rajtuk a 316., 59. és 108. lövészhadosztály.
Panov törzsőrmester csoportja a Dömsödtől nyugatra lévő szakaszon kelt át és azonnal két átjárót nyitott - 10 és 25 méter szélességben. A teljes munka erőteljes ellenséges géppuskatűzben zajlott. A feladat végrehajtás során 1 fő sebesült meg.
Holland műszaki főhadnagy csoportja, miután az első 3 csónakkal átkelt a folyón a Dömsödtől 2 km-re északnyugatra lévő szakaszon, beásta magát a nyugati parton és körülbelül 4 órán keresztül tartotta a hídfőállást a zászlóalj fő tűzerejének megérkezéséig, amely a bal parton ragadt az átkelőeszközök hiánya és az átkelőhely erőteljes tűz alatt tartása miatt. Egy század megérkezését követően azonnal egy 80 méter szélességű átjárót készítettek, amelyen a lövészegységek áthaladtak. A munkát géppuskatűz és géppisztolyosok fedezete alatt végezték.
Korotkov főhadnagy csoportja a Szigetcséptől 1,5 km-re délre lévő szakaszon kelt át a folyón. A csoport két 50 méter szélességű átjárót készített, amelyen áthaladt a 305. lövészezred.
Ivannyikov törzsőrmester csoportja a Szigetszentmártontól 1 km-re északkeletre lévő szakaszon kelt át és két 30 méter széles átjárót készített, amelyen áthaladt a 308. lövészezred.
Asztahov hadnagy csoportja a 176. gárda lövészezred 2. lövészzászlóaljának szakaszán vett részt az ellenség elektromos akadályainak leküzdésében.

A csoport a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján szállt partra Szigetszentmárton falutól 2,2 km-re délre. Egy 50 méter szélességű átjárót készített az elektromos akadályon, amelyen áthaladt egy lövész zászlóalj.
Saulszkij törzsőrmester feladata a folyón való átkelés és az elektromos akadály leküzdése volt egy büntető századdal együtt a 176. gárda lövészezred jobb szárnyán. Az ellenség, fokozva a tüzet, nem engedte az átkelést a folyó nyugati partjára. Saulszkij csoportja és a büntőszázad a második lövész zászlóalj sávjában kelt át.
A fő feladat teljesítése után minden csoport folytatta az előrenyomulást a gyalogsági alakulatokkal és műszaki felderítést végzett, kiegészítő feladatuk volt az ellenséges erőművek birtokba vétele.
Egyes helyeken a csoportok a Dunáig jutottak.
Az elektrikusok 7 ellenséges erőművet fedeztek fel. Ezek közül 2 állomás csak transzformátorokból állt (a minta lentebb vázolva), amelyek a ráckevei 220 volt feszültségű helyi hálózathoz kapcsolódtak.
5 erőmű hordozható. 3 erőművet vittek a zászlóaljba teljesen mértékben használható állapotban, kettőt pedig az ellenség megsemmisített a visszavonulás során.
A két elpusztított erőművön kívül a többi működött amíg csapataink birtokba nem vették, fedezve az ellenség visszavonulását.

Az ellenség elektromos kerítéseinek elhelyezkedése a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján

Források:

• Архив: ЦАМО, Фонд: 30327, Опись: 0000001, Дело: 0064, Лист начала документа в деле: 66
• Tomka Emil: Harctéri napló 1944-1945 (ISBN 963 7220 45 3)
• G. Sz. Csebotarev: A béke katonái (Kossuth Könyvkiadó, Zrínyi Katonai Könyvkiadó 1975

https://tvzvezda.ru/news/qhistory/content/20201191830-bZODx.html?utm_source=tvzvezda&utm_medium=longpage&utm_campaign=longpage&utm_term=v1

https://vk.com/@heroesxxcentury-ashik-mihail-vladimirovich

Az eredeti mű: Mihail Vlagyimirovics Asik: A 83. önálló Novorosszijszki-Dunai, kétszeresen Vörös Zászlós, Szuvorov renddel kitüntetett Tengerészgyalogos Dandár. 1944-1945, Moszkva, 2008. Alábbi a Budapest c. fejezet egy részlete olvasható.

Emlékszem egy versre, amit akkoriban hallottam: - "Piros, feher, zeld - ist madjarul feld". Lefordítva ez azt jelenti: - "Piros, fehér, zöld - ez a magyar föld." A Kapisztrán téren a magyar zászló alatt álltak azok az önkéntesek, akiket az imént vontak ki a harcokból.

György István "Kétezerötszázan voltak" c. könyvében, melyet 1970-ben adtak ki Budapesten magyar nyelven, Kőszegi Albert szavait idézik, aki a magyar önkéntesek századát vezette a 83. dandár 305. zászlóaljában: - "A legerősebb érzések kerítettek hatalmukba, amikor a Vár legmagasabb pontján felvonták a magyar lobogót!"
"Várnak", mint már tudjuk, a magyarok a Királyi Palotát nevezték.

A Győzelem szele fújt Budán. A tengerészgyalogosok valahogy nem vették rögtön észre, hogy nincs nedves dunai köd, mely a város felett függött ezekben a napokban. A fényes, bőkezű tavaszi nap mindent beragyogott és felmelegített. Budán megjelentek az újságírók. Egyikük, P. N. Luknickij, az egykor jól ismert háromkötetes "Leningrád cselekszik" szerzője, új könyvében a "Magyar napló"-ban feljegyezte, amit saját szemeivel látott, amikor - "... Buda központjának utcáin kóboroltam, rakparton és dombokon, megtekintettem a régi emlékműveket, kolostorokat és templomokat, megfigyeltem, hogyan dolgozik a helyi lakosság az egész várost elborító romok eltakarításán. Sok holttestet, melyeket a romok közt találtak az utcákon és a házakban, a helyi polgárokból felállított különleges temető csapatok a bombák és lövedékek okozta legközelebbi kráterbe fektették és feltöltötték őket. Ezek főleg német katonák és tisztek holttestei voltak..." Ilyen megfigyelést tett a leningrádi újságíró a katonai temetésekről a budapesti utcákon. (A blokád alá vont Leningrádban, az ostromlott Odesszában, és még Sztálingrád romjaiban sem temettek sohasem lövedék- és bombakráterekbe...).

L. K. Szmirnov ezredes a Királyi Palotából a budafoki kiindulási pozícióba vonta vissza dandárját. És a tengerészgyalogosok a városközponton átvezető út során összegyűjtötték elesett bajtársaik holttestét, hogy eltemessék őket a "Dandár-temetőben" Budafokon, ahol másfél hónapnyi harc után már körülbelül hétszáz tengerészgyalogos nyugodott. Az elhunytak búcsúztatására felsorakozott a teljes 83. tengerészgyalogos dandár. Fúvószenekar játszott. A tiszteket koporsóban temették el, a katonák testét - sátorlapba burkolva. A 83. dandár felderítője G. P. Bondar a "Felderítő-barátok" c. könyvében emlékezett meg bajtársáról, akit aznap temettek el: - "... Vaszilij Kalinovics Sztruc koporsója a többi között állt egy közös, tankelhárító árokra hasonlító sírban. Hogy meg lehessen érteni gyászunk mélységét és veszteségünk teljes tragédiáját, mondok néhány szót ennek a katonának a harci útjáról. Vaszilij Sztruc 1941-ben Odesszát védte, majd - Szevasztopolt. Ott súlyosan megsebesült és kivonták az ostromlott városból. Az orvosok eltávolították néhány bordáját. Kötszerből sajátkezűleg készített fűzővel, arról szóló dokumentumokkal, hogy "szolgálat alól végleg felmentve", a felderítő visszatért a frontra. Védte a Kaukázust, Novorosszijszkot, Kercset, visszatért Szevasztopolba, részt vett a a Dnyeszter torkolatnál a deszant műveletben, Románián, Bulgárián, Jugoszlávián keresztül Magyarországra jött. V. K. Sztrucot háromszor tüntették ki. A Király Palota ostroma közben vesztette életét..."
A háború után a Budafoki temetőt felszámolták. A Budáért folyó harcokban elesettek maradványait áthelyezték Pestre egy kifejezetten katonai temetőbe, melyet Kerepesinek hívnak.

A háború utáni első években Budapesten a szovjet katonáknak és magyar testvéreiknek emlékműveket állítottak. Közülük a legjelentősebb a Gellérthegyen áll, a legmagasabb pontján, a Duna fölé magasodva, ott, ahol a 144. tengerészgyalogos zászlóalj átkelt a hegyen. Az emlékművet Felszabadulási Emlékműnek nevezték el, és egy gyönyörű nőt ábrázol, akinek pálmaág van a magasra emelt kezében. Az emlékművet Kisfaludy-Strobl Zsigmond magyar szobrász készítette. Az emlékműnek saját története van. Azt beszélik, hogy Budapest ostromának napjaiban Strobl szobrász medált készített, melynek a "Budapest elpusztítói" nevet adta. Az egyik oldalán - Hitler reliefje, a másikon - Sztálin félelmetes profilja. Ezért a medálért a szobrászt a magyar fasiszták letartóztatták. A börtönből akkor jött ki, amikor Budát a Vörös Hadsereg felszabadította. A szobrásznak valaki elmondta, hogy a "felforgató" medáljának képét, mely az ostrom napjaiban megjelent a "Budapesti katlan hírei"-ben, megmutatták Sztálinnak. Ő azt kérdezte - vajon a szobrász dolgozna-e a felszabadítók emlékművén? És ő azonnal munkához látott, létrehozva egy széles körben ismert műalkotást, mely a város szimbólumává vált. Az emlékmű lábánál eredetileg egy bronzból készült szovjet katona állt zászlóval a kezében. Már nincs ott... Nincsenek már azok az emlékművek sem, melyeket egykor a parlamantereink halálának helyszínén állítottak fel. De van rá remény, hogy Buda magyar lovagjainak emlékművei fennmaradnak. A 247 elhunyt magyar önkéntes sírján lévő emlékművön kívül állt egy csodálatos emlékmű a Vérmezőn, és egy másik - a Tárogató utcában, ahol a magyar önkéntes egységek megalakultak.

A Budán folyó harcok befejeződése után a 83. tengerészgyalogos dandár természetesen feltöltésre szorult. De a Fekete-tengeri flotta, melynek alapján a dandárt létrehozták, messze volt: - Budapest 1640 kilométerre helyezkedik el a Fekete tengertől. Onnan nem volt egyszerű utánpótlást küldeni. A Dunai Flottilának, melynek alárendeltségébe a 83. dandár visszatért, semmilyen lehetősége sem volt azt emberekkel feltölteni. A tengerészgyalogos zászlóaljakat csak a kórházakból visszatérőkkel tudták feltölteni. De nem sok ilyen akadt. A fő feltöltés a hadsereg tartalék ezredeiből érkezett. De ott - felállítanak egy menetoszlopot és megszámolják a sorokat, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a harckocsizók harckocsizó egységhez kerüljenek, a tengerészek - tengerészekhez, az utászok - utászokhoz, és a tüzérek - a tüzérséghez. Azt, hogy a tartalék ezredekben hogyan zajlott ez a dolog, meg lehet ítélni a 305. zászlóalj géppuskásának A. T. Kovalenkónak Talnoje városból a cserkasszi körzetből a szerzőhöz írt leveléből: - "... Az odesszai kórház után kerültem a 83. dandárhoz, amikor a dandár Romániában harcolt. Addig a lovasságnál szolgáltam, ahova a csapataink visszavonulásakor kerültem, be sem töltve a 16 éves kort. A Donnál áthelyeztek minket egy utász dandárhoz, ahol elvégeztem az ezrediskolát. Majd, miután Rosztov alatt megsebesültem, gépkocsizó egységhez kerültem, onnan pedig - a harckocsizókhoz. Szerelő-sofőr voltam. Szóval a tengerészgyalogos dandárnál én egy kipróbált katona voltam ..."

Tehát lovaskatona, majd az ezrediskolán kiképezve utász, azután - sofőr, majd - harckocsizó, a tengerészgyalogos dandárban géppuskás lett. A 83. dandárhoz érkező feltöltésekkel sok ember érkezett hasonló életrajzokkal. A Dunai Flottila hajóinak legénységével fennálló baráti viszony eredményeként a 83. dandár soraiban rendszeresen feltűntek matrózköpenyt, matrózsapkát viselő katonák, a mellkason nyitott gimnasztyorkán keresztül sokaknál a csíkos matróz trikó fénylett. Még L. K. Szmirnov ezredesnek, a mi dicsőséges Bátyánknak a süvegén is ott fénylett egy aranyozott "horgony" - tengerésztiszti embléma. A dandár flottához való viszonyának ezek a tisztán külső jelei gyakran nulatságosan jelentek meg a mindennapokban. A padlásra vezető létrát elkezdték egyszerűen "trap"-nak nevezni, a konyhát - mindig "kambuz"-nak, a csajkát - "bacsok"-nak, a szakács pedig mindig "kok" maradt. Így a tengerészeti hagyományok, az okos oktatómunkával párosítva, hozájárultak a Fekete-tengeri tengerész hagyományok megszilárdításához. Az újdonsült tengerészgyalogosok könnyen elfogadták és gyorsan elsajátították azt az egészen különleges tengerészeti szellemiséget, ami mindig is uralkodott a dandárban, és egyáltalán nem hűlt ki a nehéz szárazföldi létezés évei során sem.

Az eredeti mű: Mihail Vlagyimirovics Asik: A 83. önálló Novorosszijszki-Dunai, kétszeresen Vörös Zászlós, Szuvorov renddel kitüntetett Tengerészgyalogos Dandár. 1944-1945, Moszkva, 2008. Alábbi a Budapest c. fejezet egy részlete olvasható.

És itt újra találkozva velük: - a sebesült német katonák könyörtelenül kilökték a győztes katonák lábai elé a tegnapi "szövetségeseiket". Hát újra megmutatták nekünk a tisztán európai gonoszságot...

Találtunk szobákat, ahol a sebesültek múzeumi bútorok között feküdtek - a falakon festmények, körbe fejedelmi bútorzat, selyemmel borított falak, réz és bronz, porcelán és márvány. Találtunk helységet, ami telis-tele volt valamilyen történelmi-álarcosbál anyaggal. Nem volt sem raktár, sem régi ruhák múzeuma. A harcok feszültsége megenyhült. Elkezdtek "mókázni". Valaki felvett egy huszár mente-kabátot, valaki a fejére húzott egy lehetetlen formájú szőrmekalapot. Egyikük talált egy lovagi páncélt, azonnal felvette és a folyosókon keresztül csörömpölt a középkori vassal.

A Budáért folyó harcban híradósként résztvevő és hivatásos művész V. T. Davidov könyvet írt "Front füzet" címmel (Szovjet művész kiadó, 1965), melyben így mesélt arról, hogy mi fogadta őt a Királyi Palotában:- "... Bejártam a folyosókat és a lépcsőházakat, egy puha "kulturális" rétegre lépve, mely trágyából, rongyokból, szénából és különféle katonai és palotai szemétből állt. Jártam a jelmezteremben: ott a padló szó szerint embermagasságban tele volt szórva régi jelmezekkel, egyetlen halomba keverve és taposva. A palota árkádjai alatt tábori konyha égett. Az elszenesedett parázs csípős füstje összekeveredett az égett búzakása és lóhús kellemetlen szagával. Néhány helyen, hogy folytatni lehessen az utat, emeletről emeletre kellett leereszkedni a szövetségeseink bombái által okozott hatalmas lyukakban. Így jutottam le az alagsorba vagy földszintre. A falban lévő íves rés sátorlapokkal volt elfüggönyözve. Benéztem mögé. Hosszú földalatti folyosó vezetett a belsejébe kétszintes priccsekkel. Sebesültek és halottak feküdtek rajtuk sorokban. A német kitartás fanatizmusa okozta ezt a rémálmot..."

A palotában tartózkodással kapcsolatban a szerző tud egy mulatságos epizódot, ha volt egyáltalán bármi "mulatságos" abban a szörnyű időben.

A szerzőhöz írt egyik levélben a 83. dandár veteránjának fia - Szemjon Naumovics Levin idézett fel egy történetet apja frontéletéből: - "...Misa papa elmondása szerint, a Horthy palota megrohamozását követően, ő (a levélíró apja már ismert az olvasó számára - a politikai osztály fényképésze Naum Levin főtörzsőrmester) a királyi hálószoba függönyéből készített kapcát magának, amire büszke is volt..."
A "mulatságos" itt az, hogy a szerző rohamcsoportja is járt a királyi hálóban és ott is éjszakázott. És kapcát is cserélt. Csak nem függönyből készítette, hanem valamilyen fehér anyagból, talán - lepedőből. A lepedő sarkaiba vörös fonallal korona volt hímezve oldalra dőlt kereszttel.

A 83. dandár tengerészgyalogosai három napot tartózkodtak a királyi palotában. Hogy megszabaduljanak a fojtogató bűztől, a századok felmentek a felső emeletekre, ahol az ablakok ki voltak törve a bombázások és tüzérségi tűz miatt. Hideg és sötét volt. A katonák megpróbálták begyújtani a kályhákat hogy melegedjenek. Ezeket a napokat a német sebesültek közvetlen közelében töltötték el. Voltak forrófejűek, akik azt a nézetet vallották, hogy bosszút kell állni a németeken azokért a fiúkért, akiket ők szaggattak darabokra a kórházainkban, melyeket a Balatontól a Dunáig való áttörésük napjaiban foglaltak el. De erre mindig akadt néhány csendes, nyugodt ember és a német sebesültekkel szemben semmilyen túlkapás nem történt. Nemsokára a szemünk láttára kezdték el őket speciálisan előkészített kórházakba vinni, amit a németek sohasem tettek meg az általuk foglyul ejtett sebesültjeinkkel.

Mindhárom nap, amíg a tengerészgyalogosok a Királyi Palotában éltek, a sötét sarkokból piszkos, hosszú hajú német katonák másztak elő. Valahonnan a föld alól, a csatornából húztak elő egy német tábornokot, a bekerített csoportosulás parancsnokát. Nem érdemes a tengerészgyalogos dandár dicsőséges történetében megemlíteni az ő aljas nevét. Parlamentereink gyilkosa nem méltó a történelmi emlékezetre.

A 144. zászlóalj egykori törzsfőnökének, A. A. Szidorovics kapitánynak a szóbeli visszaemlékezésében, melyet a szerző jegyzett le a vele való találkozás során, vannak sorok, melyek kapcsolódnak a Királyi Palotában tartózkodás időszakához: - "Amikor két-három napig a palotában voltunk, minden nap haltak meg emberek. A sötét sarkokból lőtték le őket. A dandár törzstől P. P. Tatarincev őrnagy intézkedett és mindenkit begyűjtött. Okos, gyakorlatias ember volt. Fél szóból megértett minden jelentést. Tanult térképolvasást..."

A Budán folyó harcok 1945. február 13-án fejeződtek be. Ez a dátumot nyomták rá a "Budapest bevételéért" érdemrendekre, melyet a 83. dandár minden katonájának adományoztak. Ugyanazon a napon adták ki J. V. Sztálin Legfelsőbb Főparancsnokságának parancsát, amiben a harcban kiemelkedő parancsnokok között megemlítették a tengerészgyalogosok dicsőséges parancsnokát, L. K. Szmirnov ezredest.

A 83. tengerészgyalogos dandárról versekben is megemlékeztek. Szemjon Guzdenko haditudósító írta őket. Ezek a versek azt jelzik, hogy ő "látta Budát" és a "dambánál" is járt. Mivel ezeket a verseket mindig hiányosan és különféle változatokban nyomtatták ki, ezért a szerző emlékezetből idézi őket:

- Soha nem felejtem el, meddig leszek háborúban,
A felbolydult, tűzbe süllyedt Budát.
És a komp roncsait, a februári jégzajlást,
És a Duna jobb partja, feldúlva, mint egy földbunker.

Soha nem felejtem el, ahogy a "dambán" felegyenesedve,
Ment a Szevasztopoli matróz átlőtt kabátjában.
És az, aki legelsőként ért a Palota pincéibe,
Királyi vermutot ivott, úgy mint a vizet, sietve.

Hamar, meglásd, eljön a béke: messze leszünk.
És a moszkvai étteremben találkozom a barátommal.
Az asztaloknál elhallgatnak az emberek, bejönnek meghallgatni a szakácsok
És ismét Budáról megy a beszélgetés hajnalig.

És Budán szokatlan csend állt be. A pincékből előjöttek a kimerült, éhező lakosok. Sokan közülük elvesztették rokonaikat, fedél nélkül maradtak, elvesztették vagyonukat. Katonáink, akik tudták hogy mit jelent a szükség és az éhség, együtt éreztek a Budapestiekkel és mozgókonyhákról etették őket. Együtt távolították el a törmeléket, ideiglenes utakat építettek. Az utászok hamarosan pontonhidat építettek a Dunán keresztül és Buda ismét összekapcsolódott Pesttel. (A németek felrobbantották a hidakat, mi pedig építettük őket. De Európa el akarta felejteni ezt).

A Budai Várban a Kapisztrán téren felsorakoztak a magyar önkéntesek - szerény parádét tartottak. A Palota bejárata fölé a magyar hazafiak tiszteletére kitűzték Magyarország nemzeti zászlaját. A piros, fehér és zöld csíkok minden magyarban nemzeti büszkeséget ébresztenek.

Az eredeti mű: Mihail Vlagyimirovics Asik: A 83. önálló Novorosszijszki-Dunai, kétszeresen Vörös Zászlós, Szuvorov renddel kitüntetett Tengerészgyalogos Dandár. 1944-1945, Moszkva, 2008. Alábbi a Budapest c. fejezet egy részlete olvasható.

Éjszaka ezen a szakaszon csend honolt. De Buda nyugati részén morajlott a harc. Ott a bekerített csoportosulás tett egy utolsó kétségbeesett próbálkozást, hogy kitörjön az elzárt városból. Egy szűk területre, valójában - egyetlen utcára csoportosulva jelentős német erők (a "Második világháború története" 10. kötete azt mondja, hogy több mint 12 ezren voltak) szétszórták útjukból a rohamcsoportjainkat, akik, érthetően, nem voltak jó védelmi pozícióban, és kitörtek a városból. A Budapesttől nyugatra lévő erdőkben a kitörőket hamarosan újra bekerítették... A 12 ezerből csak 785 fő jutott el a sajátjaikhoz. A németek meg tudják számolni az embereiket. Ebben a számban meg lehet bízni...

Február 12-e ködös hajnalán jelzőrakéták jelezték a támadás folytatását. Ezen a napon a dandárnak rohammal el kellett foglalnia az erődöt, mely több szinten helyezkedett el a Gellérthegyen. Ez a hegy meredeken nyúlik a Duna fölé. A hegy tetején - az erőd. A teljes idevezető út alatt az ostromlott város a hideg kő belsejét, sötét padlásait, lőréseit mutatta a tengerészgyalogosoknak. És amikor fel kellett mászni a felső emeletekre, állandóan maguk előtt látták, mint előrenyomulásunk célját, a nagy hegyet, hóval borítva és egy szürke erőddel a tetején. Az erőd és a hegy minden egyes lövés után egyre közelebb és közelebb került. És ki ne tudná a harcolók közül: ha feltűnt egy magaslat - meg fogjuk rohamozni. A tábornokaink bizonyára nem ismerték a mondást, hogy az okos ember nem megy a hegyek közé. A háborús időkben a katonai vezetőink nem tanulták meg, hogyan kerüljék meg a hegyeket. Ők, szegények, szinte mágnesként vonzódtak a különféle dombokhoz, lejtőkhöz és magaslatokhoz. Ez volt az oka, hogy a tengerészgyalogosok az éjjel-nappal előttük magasodó kőhalomra félve tekintettek.

És a félelmeik beigazolódtak. Február 12-e ködös hajnalán jelzőrakéták jelezték a támadás újraindulását.
És természetesen a 83. dandár mindhárom zászlóalja a Gellérthegyet kapta, melyen az ostromlott Buda legfanatikusabbjai helyezkedtek el.
A jobbszárnyon lévő, a Duna mentén támadó 144. zászlóalj két részre oszlott. Az egyik csoportnak a zászlóaljparancsnok vezetésével a rakpart mentén kellett támadnia és elfoglalni a Gellérthegy alatt lévő barrikádot, a másiknak pedig A. A. Szidorovics kapitány törzsfőnök vezetésével keresztül kellett mennie a hegyen a Duna felé néző lejtőhöz.

Az egyik legelső háború utáni könyvben, melynek címe "Harcban Budapestért" (Katonai Kiadó, 1947.), az író Sz. Sz. Szmirnov, akit hamar híressé tettek a Breszti erőddel, az Adzsimuskaji katakombák védőivel és más félig elfeledett háborús történetekkel kapcsolatos kutatásai, így írt: "...A hajnal első sugaraival tüzérségünk tüzet zúdított az erőd falaira. Buda hőseinek - Martinov, Beljak és Bisztrov tiszteknek - három zászlóalja aknamezőkön és barrikádokon át rohant fel a gránit lejtőn... A harc az erőd falai közt dühöngött. Egy órával később a citadella elesett". Egyébként, leveleikben a magyar önkéntesek a Gellérthegyen lévő erődöt nem is hívták másként, csak mint "Citadella".

A Citadellát a Duna felől megkerülve és a Gellérthegy tetejéről egy futó pillantást vetve a városra, a 144. zászlóalj tengerészgyalogosai elkezdtek leereszkedni a Királyi Palotához, a városba. A Királyi Palota felé az ereszkedés végig egy széles parkon keresztül történt, gyér, lombtalan fák között. Körben - kásás hó, minden szürke, koszos, komor. Ebben a környezetben Budapest kecses szépségét nehéz volt észrevenni: a lerombolt város elszenesedett romokban hevert.

A hegyről a széles térre ereszkedve, mely tele volt sárgászöld német páncélozott szállítójárművekkel, járművekkel, ágyúkkal és lovaskocsikkal, a tengerészgyalogosok meglátták maguk előtt a bástyákat, tornyokat és a Királyi Palota kupoláját. A Kremlhez hasonlóan egy magaslaton állt, amit régi erődfalak öveztek.

A. T. Csub tüzérségi felderítő sok év elteltével így jellemezte azt a napot: - "Buda ostromáról nem maradtak meg különleges részletek az emlékezetemben. A naplómban feljegyeztem, hogy a Gellérthegy tetején lévő erőd 02.11. estére lett elfoglalva, a Királyi Palota pedig - 02.12. délelőtt. Február 12-én eltűnt egy felderítőm két rádióssal. Sehogy sem tudtam kapcsolatba lépni velük. Ezért délután elmentem a 144-esekhez (ők lettek Bisztrovhoz rendelve). Elmentem egy térre, aminek a nevére nem emlékszem. Ez a Gellérthegy alatt lévő tér volt, amiről egy kijárat nyílt a Dunán átvezető felrobbantott hídhoz. A hegy alatt volt egy kis emlékmű, vasráccsal elkerítve a tértől. A tér tele volt hóba fagyott hullákkal. A kocsik közvetlenül a hullákon mentek át, összezúzva és törve őket. Szörnyű kép volt! Csak 02.12-e estére találtam meg a fiaimat, akik sértetlenek voltak. De erről a térről mai napig álmodok éjszakánként..."

Éppen ezen a téren gyűjtötte össze a bekerített csoportosulás parancsnoksága az embereket az utolsó kétségbeesett kitörésre a bekerítés gyűrűjéből.

Azt, amit a 83. dandár tengerészgyalogosai Horthy palotának, majd Királyi Palotának hívtak, a magyarok Budai erődnek - Várnak, néha Kastély hegynek hívják. Valójában ez egy egész város, helyenként erődfalakkal, bástyákkal, szintekkel. A falakon lévő réseken át, melyet az angol-amerikai bombázások és tüzérségünk csapásai alakítottak ki, a tengerészgyalogosok rohamcsoportjai behatoltak a Királyi Palotába. Azután a rohamcsoportok a belső lépcsőkön felmásztak az emeletekre, ott a belső udvarokban elhagyott könnyű járműveket találtak, melyek valamilyen úton-módon idekerültek. Így emeletről emeletre mentek a rohamosztagosok egyre feljebb és feljebb, míg el nem értek az igazi palotai termekbe. Ott két-három rétegű fa priccseken, vagy egyszerűen a padlón német sebesültek feküdtek. Az ostrom másfél hónapja alatt sok sebesültet hoztak ide. Az élők mellett gyakran holtak feküdtek. Látszott, hogy régóta nem gondozta őket senki. Így feküdtek az élők a holtakkal a bemocskolt udvari luxusban, az intarziás parkettán, a széles díványokon. A tengerészgyalogosok borzalommal a szívükben mentek át ezen az aranyozott poklon. És hirtelen az egymás mellett heverő testek halmazából az élve rothadó félholtak elkezdtek kilökni néhány nyöszörgő, szánalmasan vinnyogó, német egyenruhát viselő nyomorékot. Szemügyre véve - ázsiai arc! Kalmüknek tűntek. Azután találtunk a sebesültek között más "németeket kiszolgáló" árulókat is.

Minden katonánál, aki átment az égő Budán, aki még nem hűlt le a harc után, minden vlaszovista-áruló erős megvetést, teljesen érthető undort váltott ki. Ezen kívül, nemrég, a városi háztömbökért folyó harcok idején, nem egyszer hallottak a német állások felől érkező orosz nyelvű káromkodást, fenyegetéseket, sértéseket. Nagyon kellemetlen volt tudni, hogy a német oldalról honfitársad céloz rád.