Az ellenség ezekben a napokban megpróbálta feltérképezni a tűzrendszerünket és kitapogatni a védelem gyenge pontjait, ismétlődően harcfelderítést hajtott végre. Ez általában néhány tankból és páncélozott csapatszállítóból, valamint mintegy ötven gyalogosból álló csoport volt. Ezeket a próbálkozásokat az egyes ütegeink tüze meghiúsította.
Január 6-án a hadtest frontvonalán lévő összes megfigyelőrendszer szokatlanul élénk mozgást észlelt az ellenség közvetlen mögöttes területén. Egy nap alatt mintegy száz autó haladt el a Bodajk és Fehérvárcsurgó felé vezető utakon.
Január 7-én volt a védelmünk ereje tesztelésének első napja. Azt kell mondanom, hogy a hadtest a teljes másfél éves harci élete során még nem került olyan kegyetlen helyzetbe, mint a januári Zámoly környéki védelmi harcokban.
Az ellenség három páncélos hadosztályból, egy magyar lovassági dandárból és gyalogsági egységekből álló erős csoportosulást vetett be ellenünk, akik a hadsereg védelmi sávjának közepén álltunk. Az offenzíva kezdetén élőerőben háromszoros, ágyúkban és aknavetőkben négyszeres, tankokban és önjáró lövegekben hatszoros túlerőben voltak velünk szemben.
9.00-kor az ellenség erős tüzérségi és aknavető tüzet nyitott és támadásba lendült. A 10-15 tankból álló csoportok, gyalogság százaival kísérve, különböző irányokból közelítették meg az 5. hadosztály lövészárkait és a 7. hadosztály balszárnyon lévő ezredét.
- Dricskin jelenti - hallom a 7-esek parancsnokának éles hangját a telefonban. - A tűzcsapást követően tizenegy ellenséges tank gyalogsággal együtt megpróbált áttörni a 29. ezred védelmén a Bicske felé vezető úton. A támadás visszaverve...
Dricskin hadosztálya, a hadtest többi részéhez képest egy kiszögellésben szögben védekezve, a Zámolyt támadó ellenséget fenyegette. Korlátozta a manőverezését, arra kényszerítette a német harckocsizókat, hogy folyamatosan figyeljenek a szárnyukra és a hátukba.
Taktikai szempontból itt megismétlődött az 1941 nyarán a délnyugati fronton fellépő műveleti helyzet. Akkor az 5. hadseregünk, amely a Pripjaty mocsarak oldaláról a német harckocsi csoportot fenyegette, és folyamatosan ellentámadta azt, arra kényszerítette az ellenséges parancsnokságot, hogy késleltesse a Kijev elleni támadást. A német hadosztályok kénytelenek voltak észak felé fordulni és fárasztó ütközetekbe bocsátkozni az 5. hadsereg egységeivel.
Feltételezhető, hogy a hitleristák Zámolynál is azonnal megpróbálják biztosítani a támadó csoport nyitott szárnyát.
A 7. osztály sávjában az egyes tankoknak sikerült áttörniük a peremvonalunkig. A torony nyílásait kinyitva a fasiszták gránátokat próbáltak dobni a lövészárokba. Fedor Bozsko és Andrej Pocsko gárdisták, a tankokhoz közel kerülve, felváltva gránátokat kezdtek hajigálni a nyílásokba. Két jármű semmisült meg ilyen módon. További kettőt Szergejev hadnagy tüzérei közvetlen irányzással lőttek ki.
Ezzel egyidejűleg a hitleristák támadást indítottak az 5. hadosztály teljes frontvonalán, amely Zámoly külterületét fedezte nyugat felől. Körülbelül negyven tank nyomult az ezredeire, bemászva az általunk megtervezett tűzzsákba.
Végül megszólalt a tüzérségünk teljes hangerejével. Oldalazó tüzet lőttek a páncéltörő ágyúk, a tarackok és aknavetők sortüzeket lőttek a Vértes hegység erdős magaslatai mögül. A koncentrált tűz erejétől elnyomva a harckocsi támadás kifulladt.
Azonban egyikünk sem ringatta magát a győzelem illúziójában. A törzstisztek továbbra is keményen és összpontosítva dolgoztak. A tapasztalat azt sugallta, hogy egy visszavert támadás - csak a valódi harc kezdete.
És valóban, az ellenség hamarosan fokozta a támadást. Most már körülbelül húsz tank támadta gyalogsággal Dricskin hadosztályának bal szárnyát és áttört a peremvonalára. De a fasiszták itt nem értek el kézzelfogható eredményeket.
A nap végére tizennégy kilőtt és kiégett tank füstölgött a 7. hadosztály védelmi sávjában. A 29. ezred, erőteljes, ha lehet úgy mondani, páncéltörő hagyományokkal megedzve, ugyanúgy állt helyt ebben a csatában, mint egyszer az ahtyirszki vonalon, majd Cserkasszi alatt.
A nap folyamán az ellenségnek sikerült elfoglalni ötszáz, egyes helyeken akár ezer méternyi lövedékektől szaggatott földet is.
A hadtest tüzér törzse ide, Dricskin ezredeshez, a hegyvidéki területre küldte a hadsereg tartalékból érkező 200. aknavető ezredet.
Ennek a napnak a fő eseményei P. I. Afonyin vezérőrnagy 5. hadosztályának védelmi sávjában játszódtak. A harcrendjét mintegy száz harckocsi és két gyalogezred támadta, melyeket mintegy húsz tüzérségi és aknavető üteg tüzének támogatott.
Az ellenség két nagyobb csoportban mozgott. Legfeljebb húsz páncélos egység — a Margit felé és körülbelül hetven - a Borbála felé. Legelöl, az ék hegyét képezve mentek a "tigrisek" és a nehéz önjáró lövegek. Menetből és rövid megállásból tüzeltek. Az ék közepét közepes és könnyű harckocsik alkották és páncélozott csapatszállítók gyalogsággal.
A csapatok teljes súlya a 11. és 16. gárda lövészezred állásait, valamint az itt elhelyezkedő 1. gépesített hadtest 64. gépesített dandár egységeit támadta.
Hó szállingózott, a harckocsi motorok erős zúgása a behavazott mezők felett lebegett, amelyek innen északnyugatra, nyugatra és délnyugatra nyúlnak. Pontosan oda, Zámoly végcélt kitűzve törtetett a páncélozott armada.
A teljes 5 kilométeres frontszakasz mentén tűzpárbaj kezdődött az ellenséges harckocsik és a tüzéreink között.
Előreszaladva elmondom, hogy a hadsereg tartalékából folyamatosan érkező tüzérezredek és hadosztályok egyre jobban megerősítették a hadtest védelmét. Estére az 5. hadosztály tűzernyője már kétszáz csőből állt, a 45 milliméteres páncéltörő ágyúktól kezdve a 123. tüzérdandár nehéztarackjaiig.
A hadsereg parancsnoksága azonnal reagált a sávunk helyzetének minden változására, főleg akkor, ha jelentéseinkben további eseményeket jósoltak. Mi a törzsben, a csapatok pedig az állásokban folyamatosan érezték a magabiztos kezét. Nagyon nehéz pillanatok voltak ezen a napon, a következő napon pedig még inkább. A felettes törzs azonban soha nem okozott nekünk további fejfájást. Minden párbeszéd lényegre törő és tömör volt. Ez segített nekünk teljes odaadással dolgozni.
Délután ellenséges tankok és önjáró lövegek törtek be az 5. hadosztály védelmének peremvonalába. A 11. ezred katonái hevesen harcoltak. Amikor az egyik zászlóaljban megölték a parancsnokot és a többi tisztet, Nyijazov kapitány, az ezred pártszervezője vette át a parancsnokságot. Felszámolta a feltámadt zavart és az ellenséget visszaverték.
Hősiesen harcoltak a 2. géppuskás század harcosai. Parancsnokuk, Karabinnyikov hadnagy, amikor szinte az összes katonája és altisztje harcképtelen lett, maga állt a géppuskához és a végsőkig harcolt - haláláig, egy tank által eltaposva.
Hóvihar és rossz látási viszonyok közepette a hitleristák behatoltak az 1. zászlóalj és 64. gépesített dandár tüzérosztályának harcrendjébe. Oroszul kiáltozva "Saját! Saját!", közel kerültek az árkokhoz és a tűzfészkekhez, ahol kézitusában meg is lettek semmisítve.
A 152 milliméteres tarackágyúkat nem arra tervezték, hogy közvetlen irányzással tüzeljenek a tankokra. A 123. nehéz dandár tüzéreinek azonban ilyen módon is kellett alkalmazniuk.
Tíz tank, miután áttörte a 11. ezred harcrendjét, Zámolyra rontott. A község nyugati részén, a zöldségkertekben állt a 123. dandár 3. osztálya. Elsőnek az az üteg fordult rá a célra, melynek parancsnoka Masin főhadnagy volt. Ő maga állt az irányzék mögött, ráhelyezte a célkeresztet az érkező tankra. Kilövés! A hárompudos lövedék, a "tigris" tornya alá csapódva, letépte azt a testről és úgy eldobta, mint a gomba kalapját. Ezután Masin kilőtte a második tankot. A többiek visszafordultak.
Egy másik sávban öt ellenséges járművet semmisített meg közvetlen irányzással ugyanezen dandár 2. osztálya.
Ez az egység nemrégen, 1944 tavaszán alakult meg, de már jól bemutatkozott. A parancsoka V. F. Prohorov alezredes volt. A Jászvásári-Kisinyovi hadművelet során a nehéz tarackágyúi, tűzpárbajt vívva az ellenséges tüzérséggel, tizennégy üteget némítottak el. Most a harcosok ugyanilyen mesterien támadták közvetlen irányzással a tankokat.
Afonyin tábornok személyesen engem hívott fel és megkért, hogy mondjak köszönetet a tüzéreknek az 5. hadosztály gárdistái nevében. Azt mondta, hogy a tarackok tüze megritkította a támadók sorait. Azután megkérdezte:
- Hallottál már a hősünkről, aki agyonütötte a tigrist?
- Juszupovról? Hallottam, de részletek nélkül...
- Igen, Juszupovról. Ő...
Ekkor megszakadt az összeköttetés a hadosztállyal. Az ellenség újabb tűzcsapást adott a vezetési pontunk körzetére. Különösen erősen lőtte a harangtornyot, ami nem messze volt.
Csikoványi ezredes mesélt nekem Juszupovról, aki még az 5. hadosztályban végzett munkája során ismerte meg őt.
A "Királytigris", amelyik Juszupov felett átmászott, összegyűrte és lerombolta a lövészárok falait. A páncéltörő puska, amelyet a katona függőlegesen tartott, meghajlott. Akkor, kiugorva az árokból, Juszupov gyújtókeverékkel teli üveget hajított a tank után, majd egy páncéltörő gránátot is. A "Tigris" megállt, és nemsokára a többtonnás acélszörny máglyaként égett. A gárdisták azt kiabálták a hősnek: "Ügyes vagy! Ismételd meg!". Ő meg csak mosolygott, az izzadságot törölgetve az arcáról.
A kommunista Juszupov a parancsnok jóváhagyásával létrehozta a században az első páncéltörő csoportot. A kiválasztott katonákat a közeli hátsó területre vitte, és ott, a kilőtt tankoknál tanította őket gránátokat és gyújtópalackokat dobni, páncéltörő puskából lőni.
Hamarosan Juszupov háromfős csoportja két tankot kilőtt és felgyújtott egy páncélozott csapatszállítót.
Január 7-ig az ellenség összesen negyven tankot és önjáró löveget, tizennyolc páncélozott csapatszállítót, sok tüzérségi felszerelést és élőerőt vesztett. Ilyen súlyos veszteségek árán sikerült a különféle szakaszokon ötszáz métertől két kilométernyire előrenyomulnia.
Az 5. hadosztályunk és az 1963. páncéltörő ezred súlyos veszteségeket szenvedett. Két ütege teljesen megsemmisült, melyek Laja körzetében voltak védőállásban.
Így telt el a védelmi harc első napja. Amikor a hadtestparancsnokságot ért tüzérségi csapás véget ért, a műveleti osztály vezetője, Morozov ezredes arról számolt be, hogy a harmadik hadosztályunk frontvonalán - 84. lövészhadosztály - nem történt jelentős változás.
- Nemrég beszéltem Bunyasinnal - mondta. - A hadosztályparancsnok kiválóan értékelte az ellenséges tankok és gyalogság Gyula és Mária irányába folytatott műveleteit, mint elterelést. Ezek a próbálkozások kevésbé aktívak és tűzzel könnyen visszaverhetők.
Most többé-kevésbé világos a kép. Lehet jelenteni a hadsereg parancsnokának. Felhívom:
- Hadseregparancsnok elvtárs, az 5. hadosztály 11. és 16. ezrede a nap első felében jelentős veszteségeket szenvedett. Az ellenségnek sikerült némileg kivetnie ezeknek az ezredeknek és az 1.gépesített hadtest 64. dandárjának egységeit. Védelmünk gyengeségének oka, hogy nincs mélysége. Ezek a hadosztályok az első lépcsőben vesznek részt, és nincs mód bármit is kivonni onnan. Tartalékokat kérek egy második lépcső létrehozásához.
- Megadom, - felelte nyomban Zaharov tábornok. - Már elküldtem a 63. lovast és a 93. lövészhadosztály nagy részét. Hova helyezed őket?
- A kozákokat a hegyekbe tesszük. Itt védekezve a hadosztály velük együtt veszélyeztetni fogja az ellenség szárnyát, amely megpróbál áttörni Csákvár felé.
- Egyetértek, jóváhagyom. És a 93-ast?
- A hadtest második lépcsőjébe tesszük.
- Na jó. Cselekedjetek, tartsatok ki...
A tüzérek sokat tettek a páncélozott faltörő kos visszaszorításáért. Nyilvánvaló volt, hogy az ellenség nem fogja magát a néhány száz méteres területre korlátozni, amelyet az első napon elfoglalt tőlünk. Ezért a hadtest tüzérparancsnokával V. K. Fjodorov ezredessel, M. I. Zabelin törzsfőnökkel és Sz. Sz. Szergejev alezredessel együtt meghánytuk-vetettük, hogy hogyan lehet a legjobban, a legnagyobb haszonnal alkalmazni a hadsereg tartalékból hozzánk érkezett két tarackos ezredet. Úgy döntöttünk, hogy az 5. hadosztály sávjába helyezzük őket. Ott már voltak tarackos és páncéltörő ezredek. A hadtestközvetlen tüzérségi csoportunkat - két nehézágyús osztályt és egy Katyusa osztályt - a hadtest törzsnek hagyták meg, hogy központosított tűz céljára használják fel.
- Hány csövünk van összesen? - kérdeztem.
- 550! Körülbelül 20 cső kilométerenként.
- Tisztességes. A hadseregparancsnok holnaputánra ellentámadást rendelt el az 5.hadosztály védelmébe beékelődött ellenséges csapatok ellen. Összehangolták a harckocsizókkal az együttműködés minden részletét?
Zabelin azt mondta, hogy magas rangú tisztjeink - tüzérek, műszakiak, híradók, operátorok - egész éjjel dolgoztak az 1. gárda gépesített hadtest nehézharckocsi dandárjának elvtársaival.
Január 8-án reggeli kezdettel az ellenség többször megpróbálta áttörni a védelmünket különböző irányokban, de a szervezett tüzérségi és aknavetőtűz visszaverte. Csak az 5. hadosztály bal szárnya vonult vissza a Belső udvarház vonalára, a 84. hadosztály pedig tizenkét támadást visszaverve nem tartotta meg Mohát a tizenharmadik után.
Miután nem értek el sikert középen, a Zámolyhoz vezető legrövidebb irányban, a hitlerista parancsnokság körülbelül harminc tankot vetett be ettől a ponttól északra. De itt, az útkereszteződésnél, két páncéltörő üteg és egy tarackos ezred állt. A tömeges tüzük megállította és visszavetette a tankokat.
Aztán az ellenség még északabbra fordult - Csákberény felé, de itt meg belefutott a 123. dandár nehéz tarackágyús osztályába. Elsőnek Grosev kapitány nyitott tüzet. A pontos közvetlen tűz megritkította a támadó tankok sorait. Négy közülük kigyulladt, egy másik találatot kapott. De az üteg is jelentős veszteségeket szenvedett. Két, az ellenséges tűz által megrongált ágyút javításra hátra kellett küldeni.
Január 8-ig összesen tizenhárom ellenséges tankot és öt páncélozott csapatszállítót lőttek ki.
Január 9-én egy nehézharckocsi dandárral együtt ellentámadást indítottunk azzal a céllal, hogy javítsuk a pozíciókat az 5. hadosztály sávjában. Kevesebb mint 300-500 méterre nyomultak előre. Még az elvesztett lövészárkot sem sikerült visszaszerezni. Az ellenség itt túl erős volt. Mintegy hetven tankja, tüzérségi és aknavetőtűzzel támogatva, visszaverte támadásainkat.
Az 1. gépesített hadtest nehéz harckocsi dandárja sem ért el sikert. A reggel kezdődő hóviharban a harckocsizók nem vették fel időben kiindulási helyzetüket. Néhány egység eltévedt, és a lövészezredek mögöttes területén kötött ki. Amikor a támadás megkezdődött, a dandár jelentős veszteségeket szenvedett a lesállásokban álló "tigrisek" tüzétől.
A teljes következő napon helyi jelentőségű harcok folytak a hadtest frontvonalán. Csak január 11-én, átcsoportosítva újította meg az ellenség a támadást. Egy keskeny, 3 kilométeres szakaszon hatalmas erőket koncentrált - akár száz tankot és önjáró löveget. Ez a páncélozott tömeg gépesített gyalogság támogatásával az 5. és 7. hadosztály harcrendjét támadta. A harc közeledett Zámolyhoz, ahol a vezetési pontunk volt.
Körülbelül hatvan tank és páncélozott csapatszállító megpróbálta áttörni a 18. ezred védelmét, hogy elfoglalja a Zámolytól északra fekvő kereszteződést. Összetalálkoztak Kobelev hadnagy ütegének tüzével. A tüzérek teljesítették esküjüket - nem engedték át az ellenséget. Hét tankot és páncélozott csapatszállítót lőttek ki.
Az 5. hadosztály szakaszparancsnoka, Rubityel hadnagy, miután elvesztette összes irányzóját és az ágyúk parancsnokait, maga állt az irányzék mögé. A jól irányzott tűzzel négy ellenséges tankot és páncélozott szállítójárművet gyújtott fel.
Az 1963. páncéltörő tüzérezred harcosai kegyetlen harcban álltak ellen. Nyolc tank nyomult Jakimov főtörzsőrmester ágyúja felé. Az elsőt azonnal kilőtték, de a többiek, tüzelve, folytatták az előrenyomulást. Az ágyúkezelők harcképtelenné váltak, Jakimov háromszorosan megsebesülve, egyedül harcolt. Kilőtte a második járművet és az utolsó pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy az ellenség képes lesz betörni a hátunkba, váratlan dolog történt — a tankok megálltak, hátráltak, majd tüzet okádva, elmentek. A német harckocsizók idegei felmondták a szolgálatot.
Ugyanabban a sávban, ugyanabban a páncéltörő ezredben hajtott végre hőstettet S. I. Jermolajev technikus-alhadnagy. A fiatalember nemrég érkezett az egységhez, és egy járműszakasz parancsnokaként kezdett ott harcolni. Azonban annyira kitartóan kérte, hogy helyezzék át a harci munkára, olyan kitartóan készült rá, hogy végül egy tűzszakasz parancsnokává nevezték ki.
...Tizenhatan voltak — "tigrisek" és "párducok". Mögöttük - géppisztolyosok páncélozott szállítójárműveken. A 203-as magaslathoz mentek. Már három tank égett az üteg tüzelési pozíciói előtt, de egy "tigris", tüzet zúdítva a mieinkre, átmászott az ágyúárok mellvédjén. Jermolajev megragadott egy köteg páncéltörő gránátot, és a tank alá vetette magát. A "Tigris" felrobbant, és az ellenség nem tudott itt áttörni. Szergej Jermolajev posztumusz elnyerte a Szovjetunió Hőse címet...
Néhány órával a támadás kezdete után az ellenségnek sikerült elérnie Zámolyt. Nyolc tankja és gépesített gyalogsága délről hatolt a faluba, de V. P. Meszhi kapitány kiképző zászlóaljának ellentámadása azonnal kiverte őket. A hadsereg tartalékából részünkre átadott nehézágyús ütegek közvetlen irányzással tüzeltek. 50 kilogrammos lövedékeik a "tigrisek" és "Ferdinándok" vastag páncélját miszlikbe aprították.
Éppen abban a pillanatban érkezett meg hozzánk Zámolyra a harcálláspontra a hadsereg és a front törzs tábornokainak egy csoportja, köztük a hadsereg Katonai Tanácsának tagja, D. T. Sepilov ezredes és a tüzérség parancsnoka, M. P. Cikalo vezérőrnagy.
- A nehéztüzérség lő? - kérdezte Cikalo egyenesen az ajtóból.
- Igen, a nehéztüzérség. Százötvenkét milliméteres.
- De valahol a közelben...
- Egészen közel. A zöldségkertekben, a község nyugati részén. Közvetlen irányzással tüzelnek.
Cikalo tábornok szemrehányóan nézett rám, de nem volt időm elmagyarázni neki, hogy miért kellett nehéztüzérséget használnunk a tankokra való tüzeléshez...
- Halló! Hallgatom!
Éppen ennek az ütegnek a parancsnoka hívott. Jelentette, hogy az ellenség géppisztolyosai közelednek a tüzelőállásokhoz, nem hagyják, hogy az ágyúkezelők a tankokra lőjenek, megpróbálnak áttörni az ágyúkhoz.
"Már elküldem hozzátok egy századnyi kadétot a kiképző zászlóaljból" - mondom neki.
A zászlóalj parancsnoka Meszhi kapitány megerősítette, szintén telefonon, hogy a kadétok már űzik el a géppisztolyosokat az ütegektől.
Így, miután harcba vetettünk mindent, ami kéznél volt, még tartottuk Zámolyt.
- Mit akarsz ilyen sietősen elmondani, Dimitrij Arisztarhovics? - feleltem a 7. hadosztály parancsnokának, Dricskin ezredesnek a hívására. - A hitleristák erősen szorongatnak?
- Nyomnak. Megint ugyanott, tőlünk északra, az útkereszteződésnél. Harminc tank, legfeljebb két gyalogsági zászlóalj...
- Kitartasz?
- Kitartok. Tudsz támogatni valamivel?
- Csak tűzzel. Semmi más nincs. Hogy van az összeköttetésed Pável Ivánovics Afonyinnal?
- Pável Ivanovicsnál valami nincs rendben. Nem felel. És nálatok, látom, harc folyik a külterületen?
- Igen, a tüzérek "tigrisekre" vadásznak... Segítsetek Afonyinnak.
- Mi újság Dricskinnel? - kérdezte a Katonai Tanács tagja Sepilov.
- Megint tankok. Nem jutnak át. Ott már páncéltörő és tarackos osztályok állnak. Ezért arra a körzetre koncentrált nehéztüzérségi tüzet adunk... Afonyinnál van valami bizonytalanság...
Ekkor a műveleti tiszt arról számolt be, hogy az ellenség újra kivetette az 5. hadosztályt. Afonyin nincs a harcállásponton. Nincs vele összeköttetés!
Ez a harc kritikus pillanata volt. Az 5. hadosztály ezredei visszavonultak Zámolytól jobbra és balra. Az ellenséges gyalogság és tankok ismét megközelítették a község déli peremét.
Aggasztó jelentések érkeztek mindenfelől:
- Tizenöt tank készül megtámadni a 203-as és a 214-es magaslatokat...
- Harminc páncélos egység és legfeljebb két gyalogsági zászlóalj nyomul a 149-es magaslat irányába...
- Tíz tank gyalogsággal elfoglalta Baklas község északi részét. Hetven gépjármű mozgását észlelték, köztük pótkocsin lévő ágyúkat, valamint Sörédtől Zámoly felé negyven tankot...
Harcálláspontunk teljes gőzzel dolgozott. Zabelin törzsfőnök felhívta a légierőt, hogy bombázza ezt az oszlopot és a 149-es hegy megközelítéseit. A műveleti osztály vezetője kiadta a parancsot az 5. hadosztály parancsnokának, hogy állítsa helyre a pozíciót Baklas községtől északra. A hadtest műszaki tiszt tartalék harckocsielhárító aknákat készített elő.
Abban a pillanatban néhány lövedék a házunk közelében robbant, kettő pedig közvetlenül belecsapott, leszakítva a sarkot. A poharak csörömpöltek és a padlóra estek, lőporfüst szaga áradt. Az utcán mozgolódás kezdődött. Gépkocsik, szekerek jöttek ki a tűzcsapás alól, híradók javították a vezetékes hálózat szakadásait.
- Nehéz a hadtestet irányítani ilyen körülmények között. Át kell helyezni a harcálláspontot, — mondta a Katonai Tanács tagja Sepilov. - Van tartalék harcálláspont?
- Van. Pátkán.
- Készen áll az akcióra?
- Készen. Már ott ül a műveleti csoport.
Sepilov felhívta a hadsereg parancsnokot, felvázolta a helyzetet és hozzám fordulva azt mondta:
- A hadseregparancsnok engedélyezte, hogy Pátkába helyezkedjen át. És milyen úton fogja végrehajtani? Nem fogják tűzzel fedezni?
- Van egy út - hátrafelé ettől a háztól, ott pedig - közvetlenül az úton...
Azonnal megkönnyebbültem - az új vezetési pontról sokkal kényelmesebb lesz a hadtestet irányítani.
Amíg Pátkába költöztünk, a törzsfőnök Zabelin tábornok több tiszttel Zámolyban maradt, hogy a hadosztályok vezetése egy percre se szakadjon meg.
A Pátkába való áthelyezésünk kevesebb mint egy órát vett igénybe. Onnan sikerült helyreállítani az összeköttetést Afonyin 5. hadosztályának parancsnokával. Az általunk hívott csatarepülők a Zámoly felé haladó ellenséges tankok és gépjárművek oszlopát támadta és jelentős veszteségeket okozott neki. A légierő segítségével az ellenséget a 149-es magaslattól is visszaszorították. A helyzet Baklas körzetében is helyreállt. A hadtest frontján azonban az általános feszültség nem enyhült. Az 5. osztálynak végül el kellett hagynia Zámolyt.
Már alkonyatkor érkezett meg Zabelin Pátkára. A hitleristák tankjai Zámoly külterületén voltak, amikor utoljára sikerült kapcsolatba lépnie a hadseregtörzzsel. Gyerevjakko tábornok megparancsolta neki, hogy azonnal hagyja el Zámolyt. "Különben az ellenséges tankok elvágnak téged a hadtesttől" - mondta.
Ebben a feszült helyzetben, tűzcsapás és bombázás alatt az összeköttetésünk folyamatosan működött. A 121. önálló gárda híradó zászlóalj harcosainak és parancsnokainak elkötelezettsége és harckészsége biztosította számunkra a folytonosságot a visszavonuló csapatok irányításában.
És milyen árat fizettek a Zámoly elhagyása előtti utolsó órákban a híradók! A csata már az utcákon folyt, amikor a katonák Macseszov kapitány vezetésével lebontották a híradós csomópontot, részenként, kúszva cipelték át a távíró-telefonállomást a falu határán és Pátkába vitték - a tartalék, de most már elsődlegessé vált harcálláspontra.
Mihail Csernov katona önként jelentkezett a legveszélyesebb munkára. A fasiszták tüze alatt, akik már betörtek Zámoly központjába, mint egy macska, úgy mászott a házak tetején és a kertek falain, a kábelt csévélve.
És mindent feltekert az utolsó darabig, és hátra vitt.
Zámoly elfoglalása nem hozott sikert az ellenségnek. Az előrenyomuló tank csoport csapásmérő ereje kiapadt. A fasisztákat közvetlenül a falu mögött megállították, 500-600 lépésnyire tőle keletre. A támadás utolsó napja 38 kilőtt és kiégett tankjába és rohamlövegébe került. Az ötnapos harc során a zámolyi arcvonalon összesen 139 tankot és önjáró löveget, körülbelül 50 páncélozott szállítójárművet vesztettek el. Az ellenségnek ez idő alatt 6-8 kilométert sikerült előrenyomulnia. Ily módon a második budapesti ellentámadása is meghiúsult.
Az ellentámadás visszaszorításában jelentős szerepet játszott a 2. Ukrán Front csapatainak támadása, amelyet a Duna északi partján, Komárno irányában hajtottak végre. Ez arra kényszerítette a hitlerista parancsnokságot, hogy oda dobja át a budapesti irányú akcióra előkészített tartalékait.
Hálával emlékezem a 17. légi hadsereg dicsőséges pilótáinak haditetteire, akiket V. A. Szugyec tábornok (jelenleg - légimarsall) irányított. Hívásunkra idejében megjelentek a harcmezőn, pontosan bombázták és sikeresen rohamozták az ellenség gyülekezési helyeit, harcrendjeit, tankjait és tüzérségét. Ezt elősegítette a jól bevált együttműködés, amely abból állt, hogy a Balatoni csaták napjaihoz hasonlóan ezen hadsereg törzsének tisztjei rádióállomásaikkal a megfigyelőpontom körzetében helyezkedtek el, ahonnan a repülőgépeiket a célpontra vezették.
