Drámai események bontakoztak ki 1945. január 11-én a Zámoly nevű kis magyar faluban, amely a szovjet-német frontvonalon helyezkedett el. A falut néhány nappal korábban elfoglalták csapataink, de a német egységek, köztük az elit SS páncélos csapatok nem adták fel, hogy megpróbáljanak gyenge pontot találni a védelmünkben, és oldaltámadást indítsanak a Budapest irányába előrenyomuló egységek ellen.
Az ezen a napon kibontakozó eseményeket így írják le a 762. páncéltörő tüzérezred parancsnoka, Dimitrij Kornyevics Scserba jelentésében:
"8:00-kor az ellenséges gyalogság, amely a terephajlatok és a bokrok mögött rejtőzött, beszivárgott a 11. lövészezredünk gyalogságának védelmi árkaiba Zámoly délnyugati szélén és harcba keveredett a gyalogságunkkal. Gyalogságunk, amely nem tudott ellenállni a németek nyomásának, elkezdett visszavonulni.
A második és a hatodik üteg gyalogsági fedezet nélkül maradt és gyalogság nélkül a saját eszközeivel vette fel a harcot az ellenséges géppisztolyosokkal. 9:00 – kor az ellenséges tankok (legfeljebb 40 egység) lépcsőzetes rendben átkeltek a Zámoly-Székesfehérvár úton és beléptek a temető területén lévő hatodik üteg harcrendjébe délről és délkeletről.
Wehrmacht harckocsioszlop. Fotó: az Orosz Föderáció állami archívuma.
Az üteg tovább folytatta a csatát géppisztolyosokkal, az ellenséges tankokat is bátran fogadták. Az üteg két tankot felgyújtott és kilőtt két önjáró löveget is, de a többi tank közvetlen találattal két ágyút is szétzúzott és elpusztították a teljes legénységet vezetőjükkel Popov főtörzsőrmesterrel együtt. Az üteg parancsnoka Lebegyev hadnagy és két szakaszparancsnok megsebesült. A félgyűrűben maradva az üteg legénysége a parancsnok vezetésével személyi fegyverekkel és gránátokkal folytatta a harcot, az ütegparancsnok rendelkezése alapján elkezdtek szervezetten visszavonulni, sikerült három járművet és egy ágyút kivonniuk. A második üteg is elkezdett visszavonulni Zámoly északi szélére."
A csata vázlata Zámoly falu közelében. Illusztráció: "pamjaty naroda".
A harc pillanataiban a 762. páncéltörő tüzérezred 6. ütegének helyén lévő megfigyelőponton tartózkodott a 3. hadosztály 58. gárda aknavető ezred felderítési vezetője Jevgenyij Ivanovics Pobegyinszkij gárdahadnagy.
"1945. január 11-én az ellenség Zámoly területén erős támadást indított jelentős gyalogsági és páncélos erőkkel" - írják Pobegyinszkij őrnagy kitüntetési felterjesztésében. - A megfigyelőponton tartózkodva német géppisztolyosok egy csoportja kerítette be. Pobegyinszkij elvtárs életét kockáztatva kétszer kérte magára a tüzet. Az erőteljes sortüzek több mint száz ellenséges katonát és tisztet pusztítottak el. Pobegyinszkij hadnagy súlyosan megsebesült, a felderítők segítségével kijutott a bekerítésből és kórházba szállították."
Az 1. Ukrán Front 18. harckocsi hadteste parancsnokának parancsával Jevgenyij Ivanovics a hősiességéért elnyerte a Nagy Honvédő Háború Rendje II. fokozatát. Ez volt Pobegyinszkij hadnagy második kitüntetése. 1944 őszén "a harcban mutatott bátorságáért és vakmerőségéért" megkapta a Vörös Csillag Rendet. "1944. augusztus 22-én az ellenség tüzérségi és aknavetőtűzzel makacs ellenállást tanúsított az ellenség hátában a berezenyi állomáson lévő előrenyomuló egységeinkkel szemben" - áll a dokumentumban. - A sorozatvetők tüzét nehéz volt irányítani, ezért ő rádióval és egy harckocsi deszanttal együtt behatolt az állomás központjába és harminc percen keresztül irányította a harci gépek tüzét. Az ágyútűz pontossága tette lehetővé a gépesített lövészeknek a berezenyi állomás sikeres elfoglalását."
Jevgenyij Ivanovics 1909-ben született Ulala faluban (ma Gorno-Altajszk) egy tisztviselő családjában. Itt járt iskolába, itt is kezdett el dolgozni. A 30-as években a Kargaszokszkiji kerületbe költözött, amely ma a tomszki régióhoz tartozik, de akkor a novoszibirszki régió része volt. A háború első napjaiban a frontra ment, a 288.tartalék lövészezredben szolgált, amely sí zászlóaljakat képzett ki. 1942 júliusában a második gárda aknavető-tüzérségi iskolába küldték tanulni Omszkba, melynek elvégzése után 1943 tavaszán az 58. gárda aknavető ezred állományába került. Felszabadította a betolakodóktól Ukrajnát, Moldovát, Romániát és Magyarországot. A Győzelem után folytatta katonai karrierjét.
... A nácik Zámoly falu elleni támadásai eredménytelenül végződtek. Sem január 11-én, sem a következő napokban nem sikerült a Wehrmacht harckocsizóinak egységeinket kiszorítani a településről.
Az eredeti cikk: https://www.gorno-altaisk.info/news/98338
