Tomka Emil huszár alezredes harctéri naplójában említést tett a Csepel szigeten kiépített elektromos műszaki zárról:

"Makád, 1944. november 13.
4 h. körül a sziget déli sarkával szemben a műút mellett lévő kocsmánál és a környékbeli házaknál kiabálás és kocsiforgalom indult meg, ami a jól fekvő tüzérségi tűzre megszűnt. Délelőtt folyamán megérkezett Kossa zászlós parancsnokága alatt egy elektromos akadályt telepítő műszaki század, melynek feladata a sziget déli csücskét patkószerűen, és a soroksári Duna-ág nyugati töltésének a védőkörletünk előtti részére elektromos műszaki zárat telepíteni.

Felsőcikola major, 1944. november 22.
...
Védőkörletemben az oroszok szintén megkíséreltek átkelni, de a jól működő elektromos záron két orosz meghalt, hármat pedig foglyul ejtettünk. A többi csónak a ködben visszafordult, ugyanis az a két orosz, aki elsőnek lépett a partra, érintve lábával az elektromos hüvelyt, holtan esett össze. Ez a látvány rémítette meg a többit!"

G. Sz. Csebotarjev ezredes, a 316. lövészhadosztály parancsnoka a "Béke katonái" című könyvében így írt ugyanerről az eseményről:

"A Csepel-szigetre küldött felderítők nem jártak eredménnyel. Jefimov őrmester felderítő csoportja - amelyet Sahvorosztov őrnagy küldött "nyelvért" -, a partraszállás után villanyárammal töltött drótakadályba ütközött, s miután két harcost veszített, visszatért. Meg akartuk tudni a részleteket, és magunkhoz rendeltük Jefimov őrmestert. Ő a következőket mondotta el: - A magaslatig, ahol az ellenség beásta magát, három—vagy négyszáz méter volt hátra. Óvatosan kellett megközelítenünk a célt, mert a parton bizonyára őröket állítottak fel. Elhatároztuk, hogy kúszva tesszük meg az utat. Előre küldtem Kuprijanovot, mintegy tíz-tizenöt méterre a csoporttól. Csendben kúsztunk, megálltunk, hallgatóztunk, majd továbbkúsztunk. Az éjszaka erősen ködös volt. Hirtelen ott, ahol Kuprijanov kúszott, fény villant és kiáltást hallottunk. Megmerevedtünk és találgattuk, mi történhetett? Talán akna vagy villámlás, ami áthatolt a ködön? Nehéz lenne megmondani, mennyi ideig feküdtünk és vártunk. Ha a fasisztáktól származott a fény, meglehet, hogy mi leszünk a „nyelvek". De semmi nem tűnt fel. Ekkor utasítottam hangjellel Kuprijanovot, hogy kússzon tovább előre, de ő nem mozdult. Megismételtem a hangjelet, Kuprijanov csak nem mozdult meg. „Mi lehet vele? Csak nem aludt el?" gondoltam. Mellettem Plotnyikov feküdt. Odasúgtam "-Kússz oda és mondd meg neki, hogy ne aludjon." Amikor Plotnyikov odaért Kuprijanovhoz, éles kiáltást hallottam, majd mély csend következett.
"Mit kiabál ez az őrült? Ilyen óvatosság mellett az ellenség elcsíphet bennünket" - gondoltam.
Nem volt időm tovább gondolkodni, én magam előre, Fjodorovnak pedig megparancsoltam, hogy térdeljen fel és figyeljen. Amikor Plotnyikov közelébe értem, súlyos nyögést hallottam. "Állj - gondoltam, nem lehet tovább menni." Lábánál fogva húzni kezdtem a felderítőt, de az meg sem mozdult. Mind erősebben húztam, és most már láttam, hogy eszméletlen. Amikor előbbre kúsztam egy kicsit, azt is láttam, hogy Kuprijanov halott. Megijedtem. Elhatároztuk, hogy nem folytatjuk a feladat teljesítését, hanem visszatérünk. Összeszedve a fiúkat, visszatértünk a mi partunkra, ahol Sahvorosztov őrnagy várt bennünket. Azt hitte, hogy „nyelveket emelünk ki a csónakból és felkiáltott: "Nagyszerű fiúk vagytok!" Közelebb érve meglátta, kik ezek a „nyelvek", és azonnal orvost hívott. Az megállapította, hogy mindkettőt áramütés érte. Körülbelül egy óra múlva ismét átmentünk, más útvonalon, ezúttal műszaki felderítőkkel. A köd egy kissé ritkult, és jobban lehetett látni. Odakúsztunk ahhoz a helyhez, ahol a felderítő csoport két tagját elveszítette, s a mellettem kúszó műszaki katona egyszer csak odasúgja nekem: "Nézz csak jól, mit látsz elöl?" Alaposan figyeltem, s csaknem felkiáltottam. Egy alacsony drótakadályt pillantottam meg, amely alig észrevehetően szikrázott a hajladozó fűben. A műszaki át akarta vágni a zsebkésével, de sehogy sem sikerült. A kés kicsiny volt, a drót pedig három-négy milliméteres acélhuzal."

Jelentés a 7. önálló elektrotechnikai zászlóalj tevékenységéről az elektromos akadályok leküzdésében a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján

Elektromos akadály a 316. lövészhadosztály 1077. lövészezredének sávjában

 Az ábrákon látható, hogy 1 mm vastagságú acélhuzal volt kifeszítve 25 cm-es magasságban, 2-3 cm vastagságú fából készült cölöpökre. A cölöpök között a távolság 6 méter volt. A drótot több sorban, egymástól 4-5 méter távolságra feszítették ki, az egyes sorok között átkötések voltak esetleges elvágás esetére.

Az elektromos akadály vázlata az 59. lövészhadosztály 176. gárda lövészezred sávjában

Itt  nem karókra, hanem fatörzsek közé feszítették ki a drótot, 30-40 cm magasságban, a parttól mintegy 5-8 méterre.

I. A parancs kézhezvételekor fennálló helyzet

Az ellenség csapataink támadásának kezdetéig a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján foglalt állást. Nem volt szilárd védelmi vonal: a védelem az ellenállási gócok szervezésének elvére épült. Különösen fontos megemlíteni az erőteljes ellenállási gócot Ráckeve városban, ahol az ellenség makacs ellenállást tanúsított az előrenyomuló csapatainkkal szemben. Az ellenség védelmi vonala előtt nem voltak gyalogság elleni nem-villamosított szögesdrót akadályok. Mindazonáltal elektromos akadályokat hoztak létre, amelyek jelenléte ismertté vált az előrenyomuló egységek parancsnoksága számára. A támadás kezdetét 1944-11-21 23:00-ra tervezték előzetes tüzérségi előkészítés nélkül.

II. A feladat ismertetése

A zászlóalj 1944-11-20-án Pilisen állomásozott. A Kiskunlacházára való elindulásra szóló parancsot 1944-11-20 24.00-kor kapták meg az alábbi feladattal:
1. Kapcsolatba lépni a 46. hadsereg műszaki szolgálatvezetőjével, helyzettájékoztatást kérni.
2. Átvenni a parancsot a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján meglévő elektromos akadályok leküzdésére. A zászlóalj állománya 1944-11-21 4.00-kor érkezett a célállomásra, miközben a 2. század közvetlenül Kiskunlacházán gyülekezett, a zászlóalj többi része és a zászlóaljtörzs Ráckeve Bankházán gyülekezett. A zászlóalj technikai parancsnokhelyettese Oszkin kapitány, a 2. század parancsnoka Albul kapitány és az irányító szakasz parancsnoka Novoszilszkij főhadnagy hajnalban felvette a kapcsolatot a 46. hadsereg műszaki szolgálatvezetőjével Ignatyev vezérőrnaggyal, akitől 1944-11-21 11.00-kor megkapta a tájékoztatást és a parancsot a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján lévő elektromos akadályok leküzdésére a 316., a 108. és az 59. lövészhadosztályok offenzívájának biztosítása érdekében.
A feladat kijelölésekor közölték, hogy a támadó egységek teljes frontszakaszán elektromos akadályok vannak, akár 3000 volt feszültséggel (egy fogoly utász közlése alapján), szélességük az átkelési helyeken eléri a 300 métert.

III. Munkaszervezés

Holland technikus főhadnagy és Panov törzsőrmester csoportját a 316. lövészhadosztály 1077. lövészezredének rendelték alá. Asztahov hadnagy és Saulszkij törzsőrmester csoportját az 59. lövészhadosztály 176. gárda lövészezredének rendelték alá.
Korotkov főhadnagy és Ivannyikov törzőrmester csoportjait a 108. lövészhadosztály 305. és 308. ezredének rendelték alá.

 Ezenkívül minden csoportnak volt 2 ollója a huzalvágásához, 3 pár gumikesztyű, 1 fejsze, 3-5 szonda, 3-4 csáklya. A csoportok minden tagja, kivéve azokat, akik rézöltönyben dolgoztak, lapátokkal volt ellátva.

20.00-kor az akadálymentesítő csoportokat a kiindulási vonalra szállították, ahol a helyszínen ismertették a feladatot. Holland műszaki főhadnagy és Panov törzsőrmester Dömsöd [M. T. jelzése alapján javítva] körzetében az átkelési helytől 300-400 m-re gyülekezett.

Asztahov hadnagy és Saulszkij törzsőrmester csoportja - a Kiskunlacházától 4-5 km-re lévő kiserdőben.
Korotkov főhadnagy csoportja - a Majosházától délnyugatra lévő kiserdőben.
Ivannyikov törzsőrmester csoportja - Majosházától 4 km-re délnyugatra.
Időhiány miatt a csoportoknak nem sikerült az átkelőhelyek és az elektromos akadályok felderítése.
A hadtest törzsnek az elektromos akadályok jellegére vonatkozó adatai alapján azonban előre kidolgozták az elektrikusok csoportjának cselekvési tervét.
A tervezett átkelési helyeken (lásd az 1. sz. vázlatot) lövészzászlóaljak gyülekeztek. Az elektrikusok csoportjai felkészültek a folyón történő átkelésre az első csónakokon. Minden csoportba osztottak be rézöltönybe öltözött, szondával felszerelt embereket és géppisztolyosokat, akik a munkájukat fedezték.

IV. A csoportok által végzett munka az elektromos akadály leküzdésére

23.00-kor az első csónakok az elektrikusokkal az ellenséges partra indultak. Az ellenség nyugtalannak tűnt, célozatlan tüzet nyitott a közeledő hajók zajára.
Holland műszaki főhadnagy elektrikusai partraszálltak és ott rézöltönybe öltöztek. Asztahov hadnagy csoportjaiban a mi partunkon öltöztek át az öltönyökbe, Korotkov főhadnagy csoportjaiban az öltönyöket a csónakokon vették fel. Miután a folyó nyugati partján partraszálltak, az elektrikusok azonnal felfedezték az akadályt a leleplező jelei alapján (a huzal elől erősen szikrázott). A feszültség jelenlétére vonatkozó ellenőrzést végeztek az INVETA eszközökkel.
Az akadályok 0,5-20 méter távolságban helyezkedtek el a folyópartról.
A csoport rangidősének parancsa alapján egy rézöltönyös harcos indult előre, mögötte mentek ketten a szondákkal. A többi, miután beásta magát, tüzével a dolgozókat fedezte.
A rézöltönyös katonák drótvágó ollókkal vagy lapátokkal átjárókat nyitottak az akadályok teljes mélységében (akár 15 méteren).
Az átjárók átlagosan 50 méter szélességűek voltak az elülső részen.
Megszervezték az átjárók irányító szolgálatát és áthaladt rajtuk a 316., 59. és 108. lövészhadosztály.
Panov törzsőrmester csoportja a Dömsödtől nyugatra lévő szakaszon kelt át és azonnal két átjárót nyitott - 10 és 25 méter szélességben. A teljes munka erőteljes ellenséges géppuskatűzben zajlott. A feladat végrehajtás során 1 fő sebesült meg.
Holland műszaki főhadnagy csoportja, miután az első 3 csónakkal átkelt a folyón a Dömsödtől 2 km-re északnyugatra lévő szakaszon, beásta magát a nyugati parton és körülbelül 4 órán keresztül tartotta a hídfőállást a zászlóalj fő tűzerejének megérkezéséig, amely a bal parton ragadt az átkelőeszközök hiánya és az átkelőhely erőteljes tűz alatt tartása miatt. Egy század megérkezését követően azonnal egy 80 méter szélességű átjárót készítettek, amelyen a lövészegységek áthaladtak. A munkát géppuskatűz és géppisztolyosok fedezete alatt végezték.
Korotkov főhadnagy csoportja a Szigetcséptől 1,5 km-re délre lévő szakaszon kelt át a folyón. A csoport két 50 méter szélességű átjárót készített, amelyen áthaladt a 305. lövészezred.
Ivannyikov törzsőrmester csoportja a Szigetszentmártontól 1 km-re északkeletre lévő szakaszon kelt át és két 30 méter széles átjárót készített, amelyen áthaladt a 308. lövészezred.
Asztahov hadnagy csoportja a 176. gárda lövészezred 2. lövészzászlóaljának szakaszán vett részt az ellenség elektromos akadályainak leküzdésében.

A csoport a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján szállt partra Szigetszentmárton falutól 2,2 km-re délre. Egy 50 méter szélességű átjárót készített az elektromos akadályon, amelyen áthaladt egy lövész zászlóalj.
Saulszkij törzsőrmester feladata a folyón való átkelés és az elektromos akadály leküzdése volt egy büntető századdal együtt a 176. gárda lövészezred jobb szárnyán. Az ellenség, fokozva a tüzet, nem engedte az átkelést a folyó nyugati partjára. Saulszkij csoportja és a büntőszázad a második lövész zászlóalj sávjában kelt át.
A fő feladat teljesítése után minden csoport folytatta az előrenyomulást a gyalogsági alakulatokkal és műszaki felderítést végzett, kiegészítő feladatuk volt az ellenséges erőművek birtokba vétele.
Egyes helyeken a csoportok a Dunáig jutottak.
Az elektrikusok 7 ellenséges erőművet fedeztek fel. Ezek közül 2 állomás csak transzformátorokból állt (a minta lentebb vázolva), amelyek a ráckevei 220 volt feszültségű helyi hálózathoz kapcsolódtak.
5 erőmű hordozható. 3 erőművet vittek a zászlóaljba teljesen mértékben használható állapotban, kettőt pedig az ellenség megsemmisített a visszavonulás során.
A két elpusztított erőművön kívül a többi működött amíg csapataink birtokba nem vették, fedezve az ellenség visszavonulását.

Az ellenség elektromos kerítéseinek elhelyezkedése a Csepeli Dunaág folyó nyugati partján

Források:

• Архив: ЦАМО, Фонд: 30327, Опись: 0000001, Дело: 0064, Лист начала документа в деле: 66
• Tomka Emil: Harctéri napló 1944-1945 (ISBN 963 7220 45 3)
• G. Sz. Csebotarev: A béke katonái (Kossuth Könyvkiadó, Zrínyi Katonai Könyvkiadó 1975