Önök természetesen semmilyen földrajzi vagy topográfiai térképen, legyen az bármilyen léptékű, nem találnak ilyen elnevezésű szigetet. Ez egy hősi küzdelemben született, amelyet három napig folytatott nagyjából száz pontonos, egy 2 kilométer hosszú kis szigeten.
Az ellenség úgy döntött, véres kalandra indul, hogy áttörjön a Budapesten acélsatuba fogva fuldokló csapataihoz. Január 18-án egy Budapesttől délnyugatra eső körzetben, Székesfehérvárnál lévő német tankoszlopnak, hatalmas veszteségekkel és hihetetlen erőfeszítésekkel sikerült átjutnia a harcrendünkön egy szűk területen.
Január 19-én reggel ellenséges tankok és páncélozott járművek jelentek meg N. település szélén, amelynek körzetében a pontonosok dunai átkelőhelyet tartottak fenn.
Miután a közeledő ellenség tüze alatt a sebesülteket, kórházi dolgozókat, lőszereket és üzemanyagot a bal partra szállították, a pontonosok a jobb parton maradtak. Az ellenség közeledett az átkelőhöz, megpróbálta zsákmányul ejteni az úszó eszközöket és menetből átkelni a Dunán. A partig még néhány száz métert kellett megtenniük a hitleristáknak. Feszült pillanatok voltak.
A pontonosok majdnem elvesztették a fejüket. És ebben a pillanatban meghallották az átkelést irányító Krilov kapitány erőteljes és parancsoló hangját: "Feküdj, védőállást foglalni!"
Így kezdődött a történet arról, hogy száz, puskával és kis részben géppisztollyal és gránáttal felfegyverzett pontonos három napig, a januári fagyban, anélkül, hogy elhagyta volna a lövészárkokat hogyan állt szemben az ellenséggel, aki "tigrisekkel", "pantherekkel", önjáró lövegekkel, légvédelmi tüzérséggel, nagy kaliberű géppuskákkal vetette rá magát a szovjet harcosokra. Három napig zúdították szakadatlanul a tüzet a bátor szovjet emberek. Három napig tartottak ki a szigeten a pontonosok, megfosztva az összeköttetéstől, a meleg ételtől, a lehetőségtől hogy egy kicsit melegedhessenek, visszaverve az ellenség minden támadását, nem adva neki a lehetőséget arra, hogy kijusson a Dunához.
A szigetet tartó erőket nem ismerve (az ellenséges felderítés a védők ébersége miatt megsemmisült), az ellenség a légierejét hívta. De ez nem segített.
A bombázások után tüzek lobbantak lángra, lőszerek robbantak az árkok közelében. A pontonosok a vonalukon álltak! Sőt, a második védelemben töltött éjszakán, közvetlenül a robbanó ellenséges bombák és lövedékek alatt, lángnyelvektől megvilágítva, fehér álcaruhába öltözve, hat ember vezetése alatt a komszomolista Kudrjavcev kapitány vezetésével előkészítették majd végrehajtották a töltés felrobbantását, amelyen a tankok át tudtak haladni.
Miután az ellenség orra előtt harckocsielhárító aknákat helyeztek el a töltés előtt, Kudrjavcev a feladat végrehajtásáról jelentett Krilov kapitánynak.
- Ha kell, egytől egyig meghalunk, de az ellenséget nem engedjük a szigetre. Számunkra nincs visszaút. Itt fogunk állni mindhalálig. És semmilyen nehézség nem fog elrettenteni minket, - mondta Grabovszki katona. Ez volt az összes katona és tiszt egyöntetű véleménye.
A sziget védői vállalkozásokat hajtottak végre a faluba, felderítésre mentek. Platoskin őrmester csoportja "nyelvet" hozott. Ez egy magyar géppuskás volt, aki nappal az állásainkra tüzelt, és Platoskin a nyomára akadt. A géppuskát a ház előtt hagyva és teljes biztonságban érezve magát a magyar békésen aludt, amikor a felderítők felébresztették.
Néhány órával később az árkokban lévő katonák az alábbi néhány sort olvasták a felderítők hőstettéről:
Villám-szórólap (olvasd el és add tovább az elvtársadnak).
A felderítők, Doronykin őrmester, Fedotov és Sztorozsenko vöröskatona, a kommunista Platoskin főtörzsőrmester vezetésével ma este behatoltak az ellenséges állásokba és "nyelvet" szereztek.
Szép munka, fiúk! Legyetek olyan bátrak, mint Platoskin, Doronykin, Sztorozsenko és Fedotov.
Másnap 20 fő jelentkezett felderítésre, noha csak négyre volt szükség.
Repjev főhadnagy, erős tűz alatt, nagy jégzajlás közepette naponta 2-3 alkalommal kelt át hajóval a Dunán, jelentéseket hozott a Szovjet Tájékoztatási Hivataltól, átadta a tábornok üdvözletét.
A három nap folyamán a katonákat és tiszteket, akik nem hunyhatták le a szemüket, és egész idő alatt hidegben voltak, de még le sem válthatták őket, nem hagyta el a magabiztosság, életkedv, a jó hangulat.
A tábornoknak küldött jelentéseiben Krilov kapitány naponta háromszor írta: "A katonák és tisztek hangulata kiváló."
Amikor különösen nehéz volt, amikor úgy tűnt, hogy nehéz ellenállni a feszültségnek, a szüntelen ellenséges tűzcsapások alatt a katonák és a tisztek énekeltek. Sok harcos, kedvelt parancsnokok estek ki a sorból, de a sziget védői egyikének sem hagyott alább a bátorsága.
A szigeten, ráadásul még nehéz háborús körülmények között eltöltött három nap még közelebb hozta egymáshoz a katonákat és tiszteket. Mint a testvérek, mindegyik gondoskodott a másikról. Minden tiszt ügyelt rá, hogy a katonák ehessenek abból a szűkös élelmiszerkészletből és fagyott kenyérből, amivel a sziget védői rendelkeztek. A sebesültek nem voltak hajlandóak a Duna másik partjára átmenni, soha senki sem említette, hogy nehéz neki. A védelem sebesült és eszméletét elvesztett vezetője, a kommunista Krilov kapitány csak két órányi fekvést engedett meg magának, miután megsebesült, majd azután, alig tudva lábra állni, újra a sziget védelmét vezette.
A negyedik napon a sziget védői úgy döntöttek, hogy maguk támadják meg a németeket.
De ezt a tervet nem kellett végrehajtani, mivel az egyik odaérkező lövészegység felváltotta a szigetet három napig bátran védő pontonosokat.
Amikor a pontonosok átadták a sziget védelmét a lövészegységnek, Koritnyij kapitány, aki a jegyzőkönyvet írta, nem tudta, hogy hívják a szigetet (és nem is volt neve). Novikov vöröskatona segítette ki.
"Kapitány elvtárs, mi már régóta Tyulev parancsnok szigetének hívjuk ezt a szigetet .
-Helyes, - mondták Koritnyij kapitány és a tisztek, akik a védelem átadásakor jelen voltak a szigeten. - Így fogjuk leírni: "Tyulev szigete".
Így született hát az orosz nevű sziget idegen földön, távol a szeretett Hazától.
Főhadnagy
A. SAGALOV
Az eredeti cikk:
