Az eredeti mű: Mihail Vlagyimirovics Asik: A 83. önálló Novorosszijszki-Dunai, kétszeresen Vörös Zászlós, Szuvorov renddel kitüntetett Tengerészgyalogos Dandár. 1944-1945, Moszkva, 2008. Alábbi a Budapest c. fejezet egy részlete olvasható.

A 76 mm-es tüzérosztály 1. ütege F. Sz. Szudakov kapitány vezetésével az erőmű területén foglalt lőállást a 144. zászlóalj hátában. V. V. Saronyin főhadnagy 2. ütege a 305. zászlóalj tűzvonalában helyezkedett el. Az ellentámadások elhárításakor Saronyin zászlóaljparancsnok megsebesült. Az üteget az osztály politikai helyettesének Sz. I. Kalusztyan őrnagynak kellett átvennie. L. A. Kulcsickij kapitány 3. ütege, mely beragadt az átkelésnél, később érkezett meg és szintén elfoglalta a számára kijelölt állásokat. És minden további harcban a 16. tengerészgyalogos zászlóaljat támogatta a tüzével.

A 3. üteg tűzszakaszának parancsnoka A. N. Kirillov hadnagy ezzel kapcsolatban írt a szerzőnek: - "Az ütegünk megérkezett Budafokra, ahol a felderítőkkel megkerestem az üteg törzset. A gyár pincehelységében helyezkedett el. Parancsot kaptam állások készítésére Albertfalván. A tüzelés fő iránya - a budai erőd a Gellérthegyen és a Királyi Palota, az úgynevezett "Horthy Palota" volt... A mai napig megvan a jegyzetfüzetem, amiben a lövedék kibocsátást vezettem. Idézem az adatokat: Horthy Palota és az Erzsébet híd. Kilőve 302 lövedék..."

 A 83. dandár aknavető osztálya, melyet V. I. Eldigin őrnagy vezetett, a 76 mm-es tüzérosztály után érkezett Budára és Kelenföldön az Édesipari gyár területén helyezkedett el a töltéstől nem messze.
A lőállások egy nagy raktárépületben helyezkedtek el, melynek kupolaszerű üveg teteje volt. Ezt a tető-mennyezetet az aknavetősök leszerelték, hogy az aknák szabadon kirepülhessenek a tetőn keresztül. Az aknavetősök irányított tüzet lőttek. A megfigyelőpontokon tapasztalt felderítők dolgoztak, az irányító szakasz parancsokának M. A. Csupilko hadnagynak a vezetésével.

És a Budai harcok egyre erőszakosabbá váltak. A veszteségek nagyok voltak. A 16. zászlóalj géppisztolyosa G. P. Rudakov a szerzőhöz írt egyik levelében megjegyzi: - "...sok testvérünk esett el ott. Ha figyelembe vesszük, hogy Gerjen előtt a zászlóaljban 500 fő volt, és kétszer vontak ki feltöltésre, akkor, amikor megsebesültem, Brik hadnagy azt mondta, hogy 50 emberünk maradt a zászlóaljból, és hogy el kell foglaljunk még két házat és csak akkor vonnak ki minket feltöltésre. Úgy vélem, hogy a zászlóaljunk körülbelül 1000 főt veszített halottakban és sebesültekben..." Ez egy átlagos résztvevő véleménye. Hivatalos veszteségi adatok zászlóalj, ezred, dandár szinten még egyetlen történésznek sem állnak rendelkezésére. De amatőr kutatóknak - annál inkább. A szakaszparancsnokok szinte teljesen kiestek a szolgálatból a zászlóaljakban. Az őrmesteri állomány is súlyos veszteségeket szenvedett. Így a szerző által irányított szakaszban megsebesült Golovanov tengerészkadét szakaszparancsnok helyettes, három rajparancsnok - Koselev és Rahmanov őrmesterek, A. Hasznutdinov törzsőrmester és életét vesztette Ibrahimov őrmester. Vagyis, az összes fiatal parancsnokot kiiktatták. A sorállomány veszteségei sem voltak kevésbé súlyosak. A zászlóaljakat természetesen feltöltötték, de egyik egység sem érte el sosem a teljes feltöltöttséget. 

Hogy elkerüljék a szükségtelen vérontást a háború végén, a parancsnokságunk eléggé elfogadható megadási feltételeket ajánlott fel a Budapesten körülzárt helyőrség számára. Minden önmagát megadó német számára garantálták a biztonságot, a sebesültek számára - orvosi ellátást, a magyar katonáknak ezen kívül, - azonnali hazabocsátást. 1944 december 29-én a frontvonalon felállított hangosbeszélőkön keresztül éjjel-nappal sugározták német és magyar nyelven ezeket az ajánlatokat.

Az ultimátum által megszabott határidőn belül a mi oldalunkon tűzszünet rendeltek el és parlamentereink a német állások felé indultak. A Pesten lévő 2. Ukrán front részéről két fő kísérettel Steinmetz Miklós kapitány ment parlamenterként, aki nemzetiségére nézve magyar volt, egy aktív forradalmár fia, aki a Spanyol polgárháborúban a Nemzetközi brigádokban harcolt Spanyolországban a spanyol nép szabadságáért. Amint a nagy fehér zászlóval ellátott autója megközelítette a német állásokat, lövések dördültek. Steinmetz M. és Filimonyenko őrmester a helyszínen életét vesztette, a sebesült Kuznyecov alhadnagynak pedig sikerült megmenekülnie.

Egyidejűleg a Budán lévő 3. Ukrán Front részéről fehér zászlóval ment a német állások felé I. A. Osztapenko kapitány, Orlov főhadnagy és Gorbatyuk őrmester. Német tisztek találkoztak velük, a főhadiszállásra vitték őket és ott kijelentették, hogy elutasítják az ultimátumot és nem folytatnak további tárgyalásokat. Amikor a parlamenterek visszatértek és átlépték a frontvonalat, a hátuk mögött lövések dördültek. I. A. Osztapenko kapitány életét vesztette. A többiek csodával határos módon életben maradtak.
A katonai hagyományok ősidők óta a legsúlyosabb bűncselekménynek tekintik a követek és a parlamenterek meggyilkolását. Ezt a rendelkezést a Hágai nemzetközi konferencián 1907-ben elfogadott egyezményben rögzítették. De a német parancsnokság sohasem vette figyelembe a nemzetközi jogot, és nem első alkalommal ítélte az általuk megszállt város lakóit hihetetlen szenvedésre és halálra. A fasiszták Budapesten elkövetett aljas bűncselekményéről az egész világ értesült, a parlamenterek halálának helyszínén a magyar kormány emlékműveket állított. Legnagyobb sajnálatra, ezek az emlékművek már nincsenek a helyükön... A történelmi emlékművek elpusztítása ugyanolyan undorító, mint a parlamenterek megölése.
A parlamentereket agyonlövő, Budapesten körülzárt németek erősen hittek abban, hogy megsegíti őket a bekerítő gyűrű külső frontján támadó néhány SS hadosztály, melyeket a Nyugati frontról dobtak át Budapesthez. A Balaton körzetéből több erős ellentámadást hajtottak végre, a frontot áttörték a 4. gárdahadsereg sávjában és egészen a Duna partjáig nyomultak előre. Miután elfoglalták Dunapentele és Adony községeket Budapest felé törtek. Ezzel egyidőben a német csoportosulás éppen a 83. tengerészgyalogos dandár védelmi sávjában próbált meg kitörni a bekerítés gyűrűjéből. És mindez akkor történt, amikor az ellenséges ék éle, a bekerítés külső frontjába ágyazódva, néhány kilométerre volt a 83. dandár harcrendje mögött.
L. K. Szmirnov ezredes az egységeinek egy részét déli irányba fordította vissza az ellenséges csapatok felé, körkörös védelmet biztosítva ellenséges tankok áttörése esetén. Egyik este parancs érkezett - a dandár hátsó egységeit vonják vissza Budafokra és építsenek ki ott állásokat, a dandár számára körkörös védelmet biztosítva.