Az eredeti írás: https://zapadrus.su/rusmir/istf/349-l-r-44.html

Jurij Vasziljevics Szmirnov 1925, szeptember 2-án született Desukovó községben, (ma Kosztromai régió) erdész családban. 1933-tól Makarjev városban élt a szüleivel.
A középiskola hat osztályának és a Makarjevi ipariskolának elvégzése után 3. kategóriájú ívhegesztői bizonyítványt kapott és a Gorkijba küldték a "Vörös Szormovo" gyárba. 1942. február-márciusban Szmirnov ívhegesztőként dolgozott ott, majd apjának Sztálingrádnál bekövetkezett halálának hírére eltökélte, hogy a frontra megy önkéntesként. 1943. februárban a kívánsága teljesült. Két hónapos újonckiképző tanfolyamra ment az Ivanovszki területen lévő Klesevka faluba, majd 1943. május 1-től a 15. kiképző lövészezred kadétja lett. 1943. november 13-án Szmirnov tizedest a reguláris hadsereghez irányították, a 26. gárda-lövészhadosztály 77. gárda-lövészezred 1. zászlóalj 1. század állományába géppisztolyos lövészként. Jurij nemsokára könnyebben megsebesült, de hamarosan visszatért a szolgálatba. 1944 áprilisában felvették a Komszomolba.

1944. június 25-e estéjén Szmirnov gárda-vöröskatona részt vett egy deszantban, mely áttörte a Wehrmacht védelmet Orsa közelében, azzal a feladattal, hogy vágják el a Moszkva-Minszk országutat. A deszant harcosokat önkéntesekből válogatták ki, Szmirnov is jelentkezett. A 119. számú harckocsi páncélján foglalt helyet. Hajnali 4 órakor az 1. lövészzászlóalj betört Salapino falu külterületére (ma Belorusszia vityebszki régiójának Orsai körzete).
A támadás sikeresen végződött - az ellenség védelmét áttörték, a tüzérségi állásokat szétzúzták, a harkocsik messzire előrenyomultak, bekerítve az ellenséget. De amikor kivilágosodott, a deszantosok észrevették, hogy Szmirnov nincs köztük.

A továbbiak csak június 25-e estére váltak ismertté, amikor az ellenséget végleg kivetették állásaikból. Akkor Kusztov hadnagy egy földbunkerre bukkant Salapino falu mellett és így írt arról, amit ott talált:

"A német védelem áttörésekor Salapino falu mellett Vityebszk régió Dubrovinszki körzetében, a német állások között áthaladva, az ezredem egyenruhájában bementem az egyik német fedezékbe. A fedezékegy tágas helységből állt, falait gyalult deszka borította, a közepén egy nagy asztal állt, a falakra plakátok voltak akasztva, köztük volt Hitler két portréja. A jobboldali falra pillantva észrevettem egy, nekem úgy tűnt hogy támaszkodó embert, meztelenül, oldalra kinyújtott kezekkel.
Közelebb menve láttam, hogy ezt az embert a fedezék falához szögezték. A teste egy deszkákból készült speciális keresztre volt feszítve, az egyik deszka hátul ment végig, a másik keresztben, vállmagasságban. Így keresztet alkotott. A férfi kezei a kereszthez voltak szögezve. A szögek nagyok voltak és fejjel voltak ellátva. A homlokába két szöget vertek, melyek vastag pálcának tűntek, végződés nélkül. Áthatoltak a fején, a szem fölött. A megfeszített lábait végükkel felfelé álló szögek lyukasztották át.
A lábak zokniban voltak, a test csupasz volt és feltehetően ütésektől sötétlett. A mellkasán vágások és penge okozta sebek látszódtak. Az arca felpüffedt. Hideg fegyver ütéseitől eltorzult. A helységben figyelmesen körülnézve, az asztalon vöröskatona könyvet és kinyitott Komszomol tagsági igazolványt vettem észre. Elolvastam ezeket a dokumentumokat és megállapítottam, hogy J. V. Szmirnov gárda-közlegényhez tartoznak, a 77. gárda-lövészezred 1. zászlóalj állományából."

Kiderült, hogy a harckocsi deszant művelet ideje alatt Jurij Szmirnov súlyosan megsebesült és leesett a páncélzatról. A németek foglyul ejtették a katonát és brutálisan megkínozták, hogy számukra fontos információkat kapjanak tőle, de ő nem adott át hadititkokat. Kiderült, hogy a harckocsi deszant művelet ideje alatt Jurij Szmirnov súlyosan megsebesült és leesett a páncélzatról. A németek foglyul ejtették a katonát és brutálisan megkínozták, hogy számukra fontos információkat kapjanak tőle, de ő nem adott át hadititkokat.
A Wehrmacht 78. roham-hadosztályának foglyul ejtett parancsnoka, Von Traut vezérőrnagy a kihallgatásán a következőket mondta:
"A hadosztályom Orsától délre foglalt el védelmi állást, Salapino falutól nyugatra. Éjfél előtt jelentést kaptam az áttört szovjet harckocsi csoportról. Azonnal kiküldtem néhány gépisztolyos csoportot azzal a paranccsal, hogy ejtsenek foglyokat. Valamennyi idő elteltével a törzskari fedezékembe hoztak egy deszantost, aki sebesült volt.

Kérdés: Ez a deszantos Jurij Szmirnov közlegény volt?

Válasz: Igen, a családneve Szmirnov volt.

Kérdés: Mennyi ideig tartott a kihallgatás?

Válasz: Reggelig. Addig az időpontig, amíg jelentették nekem, hogy a harckocsi deszant elzárta a Minszk-Moszkva műutat, a 256. gyaloghadosztály parancsnoka, báró Wüstenhagen elesett, a hadosztálya megsemmisült, a maradéka fogságba esett.

Kérdés: Mit tudtak meg a kihallgatás során?

Válasz: Semmit. Az orosz katona semmit se mondott. Nagy reményeket fűztünk a kihallgatáshoz. Ha megtudtuk volna, hogy hova mennek a tankok és hányan vannak, meg tudtuk volna szervezni az ellenlökést. Meg tudtuk volna menteni a stratégiai fontosságú Minszk-Moszkva országutat, és ki tudja, hogy alakult volna az Orsai hadművelet. Mindenesetre nem kerültem volna hadifogságba.

Kérdés: Mi történt Jurij Szmirnovval?

Válasz: Kihallgatás közben életét vesztette.

Kérdés: Milyen módszereket használtak a kihallgatásnál?

Válasz: Erre a kérdésre nem válaszolok."

Jurij brutális kivégzésének másnapján egységének minden harcosa esküt tett, hogy megbosszulják bajtársukat. Az eskü szövege így hangzott:

"Esküszünk, hogy harcba indulunk, ütni fogjuk az ellenséget zavarodottság és kegyelem nélkül. Ez lesz a mi bosszúnk Jurij Szmirnov megkínzásáért. Esküszünk, hogy mindannyiunk ugyanolyan lesz, mint harcos elvtársunk, Jurij Szmirnov - hűséges a katonai eskühöz, megbízható helyettese a parancsoknak, fegyelmezett és félelmet nem ismerő a harcban. Örök dicsőség a mártírnak - a hős komszomolista Jurij Szmirnovnak, aki Hazánk szabadságáért és függetlenségéért esett el."

1944. október 6-án a hőst posztumusz kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel. 1978 október 30-án a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának beadványa alapján módosították a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletét - Jurij Szmirnov rangját "gárda vöröskatonáról" "gárda-tizedesre" módosították.

A hőst a belorussziai Orehovszk településen temették el. A katonai eskühöz és szolgálathoz való hűségből példát mutató Jurij Szmirnov számára emlékműveket álíltottak Makarjev, Kinyesma, Orsa városokban, Orehovszk községben és Salapino faluban. Makarjevben utca viseli a nevét.

Jurij Bondarenko